Előítélet
(39 idézet)
Nagyon könnyen belecsúszunk abba a hibába, hogy megpróbáljuk a saját sztereotípiáink szerint megítélni és rendszerezni az embereket, de a valóságban mindenki sokkal összetettebb és komplikáltabb, mint első látásra hinnénk. Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: modelleket építünk a tapasztalatainkból és skrupulusainkból, mert azt hisszük, így könnyebben eligazodunk majd a világban. Szerencsés esetben idővel aztán rájövünk, hogy nem a világot kell a saját modelljeinkhez igazítani, hanem fordítva, a modelljeinket kell a valóságnak és a világ változásainak megfelelően folyamatosan szélesíteni, tágítani.
Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség jótevője.
Ha az ember valami nagyszerűt visz véghez, a belgák azt mondják róla, hogy belga, a marokkóiak meg azt, hogy marokkói. De ha valami rosszat csinál, akkor a belgák marokkóinak, a marokkóiak meg belgának fogják mondani.
Ahhoz, hogy az előítéletesség tompuljon, meg kell ismerni egymást, ez gyógyíthatja a sebeket.
A nagyon bonyolult dolgokat a legtöbb ember nem képes gyorsan átlátni, meg sokszor nem is érdeklik a részletek, ezért a döntéseiben előzetes vizsgálatok helyett egy leegyszerűsített hiedelemre támaszkodik, amelyet megbízhatónak tekintett fajtársaitól szerez be mindennapjai során.
Tökéletes előítélet-mentesség nem létezik. Vannak előítéleteim, hiszen mindenkinek vannak. A terepen dolgozó paleontológusnak is vannak. Ha vízilófogakat keres, vízilófogakat fog találni.
Ha sikerül többet megértenünk a világból, akkor talán módot találhatunk arra, hogy eredménnyel vehessük fel a harcot a világot fertőző ocsmány előítéletek szinte kimeríthetetlen sokaságával.
Mindenkiben vannak előítéletek - aki azt állítja, hogy nincsenek, az titkolja -, és ez normális dolog. Jobb, ha látjuk, hogy az emberben természeténél fogva van egy távolságtartás, óvatosság, ambivalencia, néha félelem is az idegenekkel szemben. Jobb, ha tudjuk, hogy ez bennünk van, ez a természetes örökségünk. Jobb, ha tudjuk, hogy mire készüljünk, hogy hogyan tudjuk ezt megszüntetni tanulási folyamatokkal, szocializációs technikákkal. Ez a megoldás, nem struccpolitikával állítani azt, hogy az ember nem ilyen.
Mindenki megérdemli, hogy kapjon egy esélyt, hogy megismerjék. Ehhez ki kell kapcsolni az ítélkezés, az előítélet, a saját értelmezések védőpajzsát.
Az embereknek általában könnyebb az előítéletük biztonságából szemlélni a világot és az embereket, mint kísérletet tenni arra, hogy a dolgok valódi arcát lássák.
Nem az a nagy dolog, ha valaki előítéletektől mentes, hanem az, ha az elméleti előítéleteit jól választja meg!
Könnyű megfelelni az elvárásoknak, ha mindig a legrosszabbat feltételezik rólad.
Az ember hajlamos másokat sémákba gyömöszölni, viselkedésüket címkézni. Ez általában gazdaságos: nem érünk rá órákig azon töprengeni, mi állhat a partner viselkedésének hátterében, mikor azonnali választ kell adnunk. Ezek a sémák mentesítenek a felesleges megterheléstől, és értékes tapasztalatokat tárolnak, jól tudjuk használni őket. A sémák azért sémák, mert nem tartalmaznak minden információt, csak a számunkra fontosakat. Ezért aztán néha félrevisznek.
A józan ész, az elfogulatlan értelem (...) annál biztosabban, helyesebben s az igazsággal megegyezőbben gyakorolja a kezébe adott főhatalmat, mentül inkább ki tudja magát szabadítani az előítéletek bilincseiből.
Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.