Előítélet
(55 idézet)
Általában csiszolatlan érzéseket tápláló emberek vagyunk; ahelyett, hogy sutba dobnánk minden régi előítéletünket, nagyon is becsben tartjuk őket, s hogy szégyenünk még nagyobb legyen, ezt éppen azért tesszük, mert előítéletek; s minél hosszabb ideje élnek, s minél inkább elterjedtek, annál inkább ragaszkodunk hozzájuk.
Amíg az ember nem hallgat meg egy beszélgetést vagy nem ismer meg valakit, addig egyszerűen fölösleges energia bárkit utálni.
Cigánynak, zsidónak, törvénytelen gyereknek, parasztnak, bevándorlónak stb. lenni nem érdem. Az azonban már érdem, ha valaki nyíltan vállalja egy olyan tulajdonságát, amit a többség - előítéletből - szégyennek, takargatnivalónak tart, amit becsmérelnek és megbélyegeznek. Erre a nyílt vállalásra igenis lehet büszkének lenni. Szembeszállni azzal a bizonyos "de" szócskával, amely éppen jóindulatában tud oly bántó lenni, például: "szegény, de becsületes", "cigány, de munkaszerető" (...). Persze, aki ezt a "de"-t kimondja (és mindnyájan mondunk egymásra ilyeneket!), az nem feltétlenül gondolkodik előítéletesen; de mindenesetre úgy érzi, hogy a megbélyegző címke kimondása után rögtön illik odatennie ellensúlyként valami pozitívumot.
A mesterséges intelligencia csak annyira lehet jó, amennyire a tanítására használt adatok jók, vagyis ha a kezdeti oktatási példák rosszak, az algoritmus meg fogja tanulni ezt a torzítást.
Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!
Amikor tisztelettel és méltósággal fordulunk mások felé, mindenáron igyekezzünk elkerülni a címkézést, mert ez csak felerősíti az előítéleteket - beskatulyáz minket, és olyan kategóriákba kényszerít, amelyekből nehéz, sőt talán lehetetlen kikeveredni. Az ember mindig több annál, mint ahogyan a társadalom "vélekedik" róla.
A jelenlegi technológia minden korábbinál komolyabb kockázatot jelent a mentális egészségünkre nézve. Emellett fizikai elszigetelődéssel és olyasféle szociális visszacsatolással is jár, ami erősíti az előítéleteinket ahelyett, hogy segítene kritikusan rájuk nézni.
Minden tökéletes orvosi kísérletre jut egy tökéletes emberi előítélet.
A címkézés többet mond el a társadalom állapotáról, mint az emberi elme állapotáról.
Elég, ha egyszerűen meglegyint minket a félelem fuvallata, és az ösztöneink máris újrakódolják a korábban, sokszor tudat alatt befogadott információkat, és így gondolkodásunk leegyszerűsödik, előítéletes lesz. Ezért is annyira hatékony a populista politika és a félelmekre ható fogyasztói manipulálás is - ezek elvetik a magokat, amelyek sokszor csak később, valamilyen esemény hatására kelnek ki és szökkennek szárba.
Nem sokra megyünk elméleti előadásokkal, ha lényeges, az életet nagyban befolyásoló attitűdök megváltoztatásáról van szó. Az eltérő háttérrel rendelkező diákok nem fogják egymást értékelni csak azért, mert elmondjuk nekik, hogy az előítélet és a diszkrimináció rossz dolog. Akkor fogják egymást értékelni, ha olyan helyzetbe kerülnek, ahol strukturált, megtervezett módon történik az interakció, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy alapvető embersége mindenen keresztülragyogjon.
A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.
Nincsenek rossz gyerekek. Csak előítéletek vannak. Az olyan, hogy az ember előbb gondol valamit, mint hogy meggondolná. Mert valaki beleplántálta a fejébe azt a gondolatot, ő meg egyszerűen nem bírja kiűzni onnan. (...) Mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne az előítéletek szabják meg a gondolkodását.