Elégedettség
(18 idézet)
A hegy tetejéről lefelé lépegető vándornak már nincsenek vágyai. A fáradt utas, aki a látóhatár széle felé közeledik, nem készít terveket.
Amikor az ember egy nap fölébredve rájön, hogy reménytelen a vágyakozás, és arra kezd összpontosítani, amije van, abban a pillanatban indul el a viszonylagos megelégedettség felé vezető úton.
Ha egy életet beteljesült képességekkel élnek le, az megelégedéssel töltheti el őket. Ez lehet a legnagyobb áldás, amit valaki valaha is kaphat.
Ha először eleget teszel a saját szükségleteidnek, ha elégedett vagy, több energiád van arra, hogy másoknak adj.
Mire van szüksége egy embernek? Nem sokra. Egy kevés édességre, egy jó történetre, ezekhez időre és helyre, egy vázára, benne kardvirágokkal, és két jó barátra. És két dombtetőre: az egyiken állnánk, a másikat néznénk. És két szemre, hogy az eget pásztázzuk és várjunk.
Az ember ritkán elégszik meg azzal, amije van. A leggyakoribb reakció, miután elértünk valamit, nem az elégedettség, hanem az, hogy elkezdünk még többre vágyakozni. Az ember mindig jobbat, nagyobbat, szebbet keres.
Pszichológiailag a boldogság sokkal inkább függ az elvárásoktól, mint az objektív körülményektől. Nem attól leszünk elégedettek, ha békében és bőségben élünk, hanem attól, ha a valóság megfelel az elvárásainknak. A rossz hír, hogy a körülmények javulásával az elvárásaink megugranak. A körülmények olyan drámai javulása pedig, amilyet az utóbbi évtizedekben tapasztalhattunk, sokkal inkább vezet nagyobb elvárásokhoz, mint nagyobb elégedettséghez.
Az elégedettség a testnek és léleknek az az állapota, amikor a kettő harmóniában áll, és nincs köztük törés. A lélek megtalálja a békéjét, és a test is. A kettő kielégíti egymást.
Az elégedettség nem abból fakad, hogy mindent megkapsz, hanem abból a megnyugvásból, hogy nem kaphatsz meg mindent.
Az elégedettség az alkotás halála, abból még soha nem született semmi, vagy ha igen, arra én nem vagyok kíváncsi.
Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.