Döntésképtelenség
(18 idézet)
Szívemben nagyon sok dolog forgolódik,
s ha gondolkodom, csak kesergek miatta;
epesztem magam, sorvadok gyötrelemben:
a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen.
De mégsem tudom még eléggé, mitévő
legyek.
Csak akkor nyisd ki az ajtót, ha új információ kopogtat! Ha újra és újra felülvizsgálod a korábbi döntésedet, akkor nem vagy hajlandó becsukni az ajtót egy búcsúzó vendég mögött. Hidd el, hogy kellő körültekintéssel hoztad meg a döntésedet, és csak akkor térj vissza rá, ha valami új dolgot megtudsz róla!
Ahhoz, hogy vezető legyél, magabiztosságra, határozottságra és gyors gondolkodásra van szükséged. Ezek közül egyiket sem szolgálja, ha minden felmerülő kérdésen túl sokat rágódsz és minden lépésed előtt túl hosszan vívódsz. Megvan a maga ideje a gondolkodásnak, megvan a maga ideje a cselekvésnek, megvan a maga ideje az utólagos elmélkedésnek, és megvan az ideje a továbblépésnek is.
A nők már csak ilyenek, szeszélyesek, mint az áprilisi szél. Van, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit is szeretnénk.
Elménk képes versenyműveket, városokat és relativitáselméletet létrehozni, ezzel szemben néha ötpercnyi fájdalmas tépelődés sem elég neki ahhoz, hogy eldöntse, melyik csipszet vásároljuk meg.
Ha a játékban döntést hozok, tudom, nincs végleges következménye. Tudom, hogy az alternatív jövőlehetőségek még mindig ott lebegnek körülöttem, hogy a döntéssel nem zárok ki semmit. De az életben nem tudok visszalépni a mentett álláshoz. (...) Ezért inkább nem döntök sehogy, csak stoppolom az életemet, lefagyasztok egy-egy állapotot, és próbálok nem tudomást venni az idő múlásáról.
Minden döntési helyzet választás, hiszen ha nem hozunk döntést, az önmagában is egy döntés.
Ha túl sok választási lehetőségünk van, mi, ostoba emberek döntésképtelenné válunk. Hajlamosak leszünk leblokkolni és nem dönteni; vagy bizonytalanok és paranoiásak leszünk, jól döntöttünk-e; esetleg azon rágódunk, nem maradtunk-e le valami jobbról.
Gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, hogy képtelenek vagyunk meghozni egy döntést, és egyre csak reménykedünk, hogy valahonnan, valakitől kapunk egy jelet, amely segít dönteni.
Az emberek többsége képtelen önálló döntéseket hozni, félnek attól az őserőtől, amely az "úgy teszek, ahogyan jónak látom" elvében megnyilvánul. Akarom, és megteszem. Az emberek félnek a hibázástól, tartanak attól, hogy az eredmény rosszabb lesz, mint a kiindulópont. De hát ez gyengeség, infantilizmus! Még ennél is rosszabb - ostobaság! A döntéshozás képessége, és az, hogy elfogadjuk az ezzel járó veszteségeket, és alakítjuk, a mi képünkre formáljuk a világot - vezetői erény.