Demokrácia
(77 idézet)
A demokrácia mindenekelőtt türelem. Bizonyára ez a legnehezebb, amit meg kell tanulnunk.
Andrej Szergejevics Koncsalovszkij
A demokrácia legelsősorban arról szól, hogy akik azt alkotják: egyenlők. Nem egyformák, hanem egyenlők.
Amit ma demokráciaként művelnek, annak nem sok köze van a res publicához; inkább szabadpiaci demokráciának hívnám. Némi önfegyelmezéssel igen kellemes létforma, de hamar vége lesz, mert pimaszul halad a központosítás, a pénz és a hatalom centralizálása felé; akkor pedig az önfegyelmezésnek és a kellemességnek is vége lesz. Nem valami diszkrét fasizmus vár ránk, sok biológiai körítéssel, teljes szabadságelvonással, viszonylagos anyagi jólétben?
A demokratikus politika nem érdemet, hanem karizmát; nem okosságot, hanem retorikai képességet jutalmaz.
Én demokráciában élek. Nem kell attól félnem, hogy a legjobb barátaim jelentéseket írnak rólam. Nem kell attól sem félnem, hogy egy írásomért majd bebörtönöznek. És attól sem kell félnem, hogy a szabadságért fegyvert kellene ragadnom. Sok vérlázító dolog történik ma az országban, de mégis semmi ahhoz képest, amiben apa élt, amiben a szüleink vagy a nagyszüleink éltek. Mi szabadok vagyunk. Magunk élhetjük és uralhatjuk az életünket. Nem kell szerelem és börtön között, szabadság és élet között választanunk.
Minél tisztább a demokrácia, minél nagyobb szabadságot ad a kisebbségnek - egyáltalán: minden más véleménynek is - az önkifejtésre, annál kevesebb - s kisebb - hibát követ el, s annál inkább képes helyrehozni tévedéseit.
Az a jó a demokráciában, hogy oda megyünk, ahova akarunk, ezért kivonulhatunk ellenük tüntetni, mocskos dolgokat ordítozhatunk, táblákat rajzolhatunk, mint a suliban, ők pedig a mi pénzünkön vett méregdrága könnygázzal lőnek ránk meg sok-sok vízzel, amit szintén mi fizetünk. Mert megérdemeljük.
A demokrácia egyik alapvető fokmérője, hogy mindkét fél elég érett legyen ahhoz, hogy a játékszabályokat komolyan vegye: a politikus felelősen beszél, tervez, ígér, a választó pedig ugyanolyan felelősséggel mérlegeli az adott helyzetben megvalósítható ígéreteket. Ha a politika azt harsogja, amit az emberek hallani szeretnének, a választók pedig el is várják, hogy csak számukra tetsző üzeneteket küldjenek nekik, akkor az adott ország hosszú időre az össznépi önbecsapás csapdájába esik. Az összes szereplőnek felnőttnek, érettnek kell lennie ahhoz, hogy a demokrácia működjön.
Tényleg demokráciát akarunk, vagy propagálni igyekszünk az annyira fontosnak tartott értékeinket: férfiak és nők egyenlőségét, a kisebbségek élethez és fejlődéshez való jogát, a szólás- és vallásszabadságot? A választási rendszer helyett inkább az egyetemes értékek összességéhez kellene ragaszkodnunk.
Ha egy társadalom akár vagyoni, akár vallási vagy etnikai alapon annyira megosztott, hogy a többségi csoport állandóan diktálni tudja a közakaratot, s kizárni a többit, a demokrácia értelmét visszájára fordítja a többségi döntés elvének alkalmazása.
A diktatúrák és a demokrácia között az a nagy különbség, hogy az előbbi rendszerekben csak egyféle igazság létezik, az az igazság, amelyet a hatalom kényszerít rá az emberekre, míg a szabad országokban minden egyes embernek megvan hozzá a joga, hogy kiálljon az eseményekről kialakított saját változata mellett.
Ha valaki igazán meg akarja érteni egy cég - vagy akár egy egész társadalom - működését, azonnal el kell felejtenie azt a sok eszetlen baromságot, amit a politikusok próbálnak megetetni az emberekkel a képviseleti demokráciáról. Demokrácia mint olyan - ez a fogalom csak elméletben létezik. Ilyesmi egyszerűen nincs, ugyanúgy csak valami homályos mese, mint Isten vagy a Mikulás. Egyetlen dolog létezik az emberek bármiféle közösségében, ez pedig a hatalmi viszonyok hierarchiája. Vagy egyszerűbben: a hűbéri lánc.
Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?