Csend
(38 idézet)
Se szó, se hang, semmi se mozdul, szinte hihetetlen, hogy a természet ilyen csendes is tud lenni. Ha holdvilágnál nézi az ember a széles falusi utcát, a házacskákat, a kazlakat, az alvó füzeket, a lélek is elcsendesül, és az éj sötétjébe burkolózik a gond, bánat, fárasztó munka elől, nyugodt, halk mélabújában megszépül, s mintha a csillagok is meghatott gyöngédséggel néznének rá. Az ember úgy érzi, mintha már nem is lenne gonoszság a földön, s minden a legszebb rendben volna.
Az illanó idő szívdobbanása
remegve lüktet által a szobán
s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság.
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái.
A csönd bizonyos értelemben olyan, mint a köd, aki benne sétál, eltévedhet... minden korszaknak, kultúrának, értékrendnek megvan a neki megfelelő csendminősége, és akik a csendben szeretnek sétálgatni, gyanútlanul átkerülhetnek abba a másik csendbe, amely már nem az ő koruké.
Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?
A csend meg van áldva azzal a funkcióval, hogy utat mutasson és észhez térítsen.
Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll. Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele.