Biciklizés
(17 idézet)
A szenvedés a kerékpározás lényege; nem csak a profiktól kívántatik meg, a szurkolók szenvedélyét is ez táplálja. A hősiesség és az önfeláldozás frigye ez. Nem véletlen, hogy a közönség a nagy emelkedőknél gyűlik össze: itt szemtanúi lehetnek bajnokaik önsanyargatásának, akik azért küszködnek, hogy továbbra is az ő bajnokaik maradjanak.
A kerékpárversenyzés a legjobb pillanataiban sem egyenlő a könnyű élettel, és ha boldogtalan vagy, nem leszel versenyben.
Ha nem bízol a gumikban alattad, a kormányban, ami az úton tart, sosem leszel képes a határaidat feszegetni lefelé a lejtőn.
A profi kerékpárosoknak rövid a memóriájuk. Ez áldás és átok is egyben. Megkönnyíti, hogy túltedd magad a bukásokon, és hogy elfogadd a fárasztó edzések végtelen óráit, de egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többször elkövetni ugyanazokat a buta hibákat.
Számomra profi kerékpárosnak lenni majdhogynem olyan, mintha fizetnének azért, hogy jól szórakozom.
"Ha képes vagy egy teljes napon át biciklizni, majd este felállítani egy sátrat, akkor megvan minden szükséges tudásod ahhoz, hogy körbetekerd a Földet...", feltéve, hogy van elég akaraterőd ahhoz, hogy másnap megismételd ugyanezt.
Egy biciklitúra során hat dologról álmodsz: lapos, sima betonútról, csodás tájakról, egyszerű tájékozódásról, finom ételekről, egy puha ágyról és a csábító célról. A Duna mentén ez mind megvan.
A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.
Ez a tipikus kerékpárversenyző-mentalitás. Makacsok vagyunk, és amikor meghoztunk egy döntést, akkor ragaszkodunk hozzá. Nem tehetünk mást, vagy minden versenyen a seprűs kocsi szed össze.
A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.
Egy Grand Touron vékony vonal választja el a győzelmet a vereségtől, és néha túl kell esned az utóbbin, mielőtt lehetségessé válik az előbbi.
A nyomasztó bizonyossága annak, hogy előbb vagy utóbb te is bukni fogsz, émelyítő.
A bukások és a fájdalom nem tesznek jobb kerékpárossá, csak kellemetlen társasággá.
A lejtmenet nem arról szól, hogy olyan gyorsan mész, amennyire elméletileg lehet, hanem kiválasztod azt a tempót, amelyet a személyes képességeid lehetővé tesznek.