Ballagási vers
(41 idézet)
Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges!
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.
Ha én nem magamért, ki érettem?
Ha én csak magamért, mi vagyok én?
S ha nem most, hát mikor?
Nincs menekvés! Élni s lenni kell,
Fájdalmakban is magasodva,
És nem cserélni soha senkivel!
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Ma sem volt könnyű élni
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.