Alázat

(25 idézet)

Az alázat a leginkább alábecsült isteni erény.

Az alázat hasznos a fönnhéjázóknak, akik rászorulnak a korbácsra. De én a régiekkel tartok, akik megmérkőztek az istenekkel a boldogságukért.

Az alázatos szív megbecsüli a többieket (...). Tapsoljunk szívesen másoknak! Mindenekelőtt pedig tekintsünk másokat fontosabbaknak magunknál.

Nem akkor vagy alázatos, ha térdre hullsz és megalázkodsz, hanem akkor, ha bátran kiállsz a rád bízott ügyért.

Az igazi alázat nem az, hogy rossz véleménnyel vagyunk magunkról, hanem az, hogy pontosan látjuk magunkat.

Alázat nélkül lehetetlen a tökéletesedés. "Minek nekem a tökéletesedés, ha így is jó vagyok?"

Az igazán alázatos ember nem tud kétségbeesni, mert már régen nyoma sincs benne az önsajnálatnak.

Az alázat igen különös dolog. Amint úgy gondoljuk, hogy elértük, abban a pillanatban elveszítjük.

A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...

Az Úr az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosokat.

Óh, tudok én alázatos lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban!

A túlzott alázat zsarnokságot szül, a gyengeség és megalkuvás önzést eredményez.

A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.

Az igazi alázat lemondani azokról a dolgokról, amelyek a legdrágábbak nekünk.

Nincs rosszabb, mint a kegyeinket kereső, hamis alázatosság.