Akadály
(35 idézet)
Egy gond csak addig gond, amíg nem találunk megoldást rá, a meder pedig csak addig tűnik mélynek, ameddig nem kezdünk kimászni belőle.
Ha az ember törekszik valamire, és elakad, nagyon elakad, akkor az már nem is törekvés. Csak elakadás.
A nehézségek és viszontagságok lehetőséget kínálnak arra, hogy elhagyjuk régi bőrünket, és újat növesszünk. Vagyis üdvözölnünk kell ezeket a próbákat.
Vannak emberek, akik elbuknak az előttük lévő akadályban, és vannak olyanok, akik inkább fellépnek rá, hogy magasabbra jussanak, és kikerüljenek a mélyből.
Ha mutatnak nekem egy tizenöt méter magas falat, én mutatok hozzá egy tizenöt és fél méteres létrát.
A próbatételek és riválisok jelentette kihívások hozzájárulnak növekedésünkhöz és jobbá válásunkhoz. A gonosz hatalma és ereje meghatározza a hős szükséges hatalmát és erejét. Ha a gonosz gyenge lenne, nem lenne semmi, amit le kell győzni - és arra sem lenne szükség, hogy a hős a kiválóság magaslatára emelkedjen.
Ami történt veled, meggátol abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkű, józan, belátó, hűséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton? Mindenről, ami bánatot okozott neked, jusson eszedbe: ami történt, nem szerencsétlenséget hozott életedbe, sőt, éppenséggel az ellenkezőjét: a bánatot derekasan elviselni, szívedben elcsöndesíteni egyenesen szerencse.
Amikor szenvedsz, gondolj még arra is, hogy ez a szenvedés egyáltalán nem kellemetlen, amitől rögvest meg kellene szabadulnod, hanem munka, életed feladata, amit reád róttak. Meg akarsz szabadulni tőle? Akkor úgy teszel, mint az az ember, aki, ha kemény földet ér, inkább felemeli az ekét, mintsem mélyebben szántana.
Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj
Ha az ember nem ijed meg, akkor a baj szórakoztatóvá válik. A baj olyan, mint mikor egy szemétkuka tetején állva száguldasz lefelé a sípályán, de ha könnyen veszed, olyan, mintha egy motoros szánon ülnél.
Mindig megvan a kockázata annak, hogy egy hullám éppen rajtad törik meg, és maga alá gyűr. Mégis, az egyetlen lehetőség, hogy ne zúzzon össze a feléd közeledő hullám, ha egyenesen ráúszol a háborgó, megtörő vízre. Ilyenkor az ösztöneink ellen megyünk, és félelmetes érzés lehet, de ez van: ússz be egyenesen a megtörő hullámba, merülj alá és ússz át alatta vagy ugorj át felette, mert arra nincs mód, hogy teljesen elkerüld. Megpróbálsz visszafordulni és elmenekülni, de hiába is menekülnél - a hullám idővel elkap és visszahúz. Muszáj szembenézned vele, és keresztülmenned rajta, hogy magad mögött hagyhasd. És mi vár a hullámtörésen túl? Áldás. Súlytalanság. Béke és csönd, tested erőfeszítés nélkül lebeg a sima víztükör tetején, előtted a nyugalmas, szétterülő kékség.
Az élet versenyek sorozata, és mindegyiket meg kell nyernünk, mielőtt odaállhatnánk a következőhöz. Amikor akadályba ütközünk az életünk egyik versenyén, akkor vagy át kell ugornunk, vagy keresnünk kell egy másik versenyt.
Kellemetlen hír: mások nem tudnak minket hátráltatni. Valójában mindig csak magunkat hátráltatjuk mások hatására.
Az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De (...) felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!
Az, hogy a sors újabb akadályokat gördített elém, még nem jelenti azt, hogy fel kellene adnom az álmaim.