Tudomány
Az elmúlt fél év legnépszerűbb tudományos idézetei:
Amikor az a személy, akinek mutatod magad, nem ugyanaz, mint aki valójában vagy, egyszer csak felbukkan a szorongás, hogy tönkre vágja a bulit.
A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő.
Az inger és a válasz között van egy tér, és ebben a térben rejlik a mi szabadságunk, hogy megválasszuk a válaszunkat.
Agyunk meghatározza ugyan gondolkodásmódunkat és tetteinket, de ez fordítva is igaz: gondolkodásmódunk és tetteink is hatással vannak az agyunkra, meg tudják változtatni a működését.
Ha nem tudjuk magunkat olyan kicsire összehúzni, hogy elrejtőzzünk az észlelt fenyegetés elől, nos, akkor elég nagyra kell felfújnunk magunkat, hogy elhessegessük a fenyegetést. Ez a stratégia mindenütt elterjedt a természetben. Bár a kivételes bonyolultságú emberi társadalmakban az izmaink megfeszítése és a mellkasunk kidüllesztése nem mindig éri el a kívánt hatást. Ezért valami máshoz folyamodunk. (...) Dicsérjük magunkat, kidomborítjuk az erényeinket. Alkalomadtán hazudunk arról, mit gondolunk valójában, hogy védjük a társadalmi státuszunkat. És némi erőbedobással még magunkat is meg tudjuk győzni, hogy igazat mondtunk. De most már nem akarok több szót pazarolni a valaha írt összes Facebook-posztra.
Ha logikai úton próbáljuk megérteni az őrültséget, az olyan, mintha fáklyával keresnénk a sötétséget.
Hogy mely benyomásainkat selejtezzük ki és melyeket tudatosítjuk, az a személyiségünktől függ, de alakítja is azt.
Az életet nem lehet féken tartani. Szabad utat tör magának, elterjed, korlátokat dönt le - fájdalmas, talán sokszor veszélyes is. De ilyen.
Amikor megszületünk, kromoszómáinkban, génjeinkben egy nagyon vastag könyv van, ebben pedig egy regény. A könyvből életünk során néhány száz oldalt olvashatunk fel csupán... az, hogy mit olvashatunk fel, s hogy mi van egyáltalán megírva - a veleszületett adottságoktól függ. De az, hogy mennyit, mikor és hogyan olvashatunk fel, már a körülményeink milyenségének függvénye.
Túl sokan kérdezik, ha bajba kerülnek: "Miért pont én?" Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, valami baj van a statisztikával, ha majdnem mindenki így reagál. (...) Időről időre történnek rossz dolgok és valakivel meg kell történniük. Miért ne pont önnel?