Szerelem
Az elmúlt fél év legnépszerűbb szerelmes idézetei:
Az igazi bilincs nem fémből készül. Nem kulcs nyitja. Semmi nem nyitja. Annyira erős. Egy szempár. Egy mosoly. Egy nevetés. Egy érzés. Egy Nő. Akiből nincs szabadulás.
Összeilleszted a cipzár két végét, megfogod a cipzárkocsit és lassan elkezded húzni felfelé, és segítségével a fogak lassan összeérnek, egymásba kapaszkodnak, elválaszthatatlanul. Ez a kis szerkezet összeilleszti őket, és már nem lehet széttépni. Ahogy a lelkeket sem. Amiket a szeretet fokozatosan, napról napra illeszt egymáshoz. Egymásba. Elválaszthatatlanul.
Akit neked rendel az ég, az egyszer csak ott lesz. Az csak jön, majd ott marad. Akkor már tudni fogod.
Kezdetben azt gondoltam, hogy a szerelem egy csatamező, ahol minél több páncélzatom és fegyverem van, annál nagyobb eséllyel győzhetek. De valójában a páncél nem véd meg, csak visszafogja az igazi érzelmet.
Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néznek, és - mintegy az idilli pillanat betetőzéseként - ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? E pillanatban a gravitáció megszűnik, mintha a csók a szeretőket a létezés más szférájába röpítené, a banális hétköznapok világa fölé.
Ha két ember tudja úgy szeretni egymást, hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet, akkor az életkor sem lehet akadály.
Azt mondják: a szerelem vak. De a legvalódibb szerelem mégis csak az, mely lát és még sem szünik meg.
Nézem az apró kis fénylő pontokkal teli eget, és várok. Várom a hullócsillagot. És meg is érkezik. Csak egy szemvillanás. Ahogy végigfut az égen, majd eltűnik. Még egy pillanat sincs. Mégis gyönyörű, mégis lenyűgöző. Mégis várom. Újra és újra. Várom itt a padon. Mert egy csoda. Egy röpke pillanat alatt elmúló csoda. De igazán én mást várok. Egy soha nem múló Csodát. Nem a padon. Az életemben. Téged.