Idézetek

Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.

Minden utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek?
Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. "A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. "Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."

Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni.

Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.