Idézetek

2014 augusztusában a hálózatkutató Alessandro Vespignani váratlan telefonhívást kap: példátlan járvány pusztít Guineában, amely hamarosan a világ többi részén is szétterjedhet. A vírus nevét ma már mindenki ismeri: ebola. Vespignani és csapata rákapcsolódik egy szuperszámítógépre, és algoritmusoknak, valamint szimulációknak köszönhetően sikerül a vírus terjedését hónapokkal előre megjósolni.

Az idők hajnala óta megszállottan igyekszünk megjövendölni az elkövetkezendő eseményeket. Mi történne, ha lehetséges lenne jó előre látni nem pusztán az olyan jelenségeket, mint az időjárás, hanem egész életünket? Az új, mesterséges jövendőmondók már ezt teszik.

Alessandro Vespignani jövendőmondó tudományával nem bízza magát a természet jelzéseire – a datifikálás matematikai módszereit alkalmazza. És hogy kik látják őt el adatokkal? Mi magunk. A bankkártyánkkal kiegyenlített összegek elárulják, mit engedhetünk meg magunknak, és hogy mi tetszik nekünk. Az okostelefonunkba beépített GPS rögzíti minden helyváltozatásunkat, a Facebookban lévő algoritmus megtanulja, milyen az ízlésünk filmek és zene, divat és ételek tekintetében, sőt, a megszerzett adatok birtokában képes kikövetkeztetni, kire szavazunk majd a következő választáson.

A mindenfelé széthintett információk jelentik a kiindulási pontot, a forrást, amelyből a jövő szimulációja érdekében meríteni lehet. Olyan fontos jelenségek megjövendölésére lehetünk ezáltal képesek, mint a világméretű járványok, a háborúk, a gazdasági és politikai összeomlások, vagy épp a természeti katasztrófák. A jóslás algoritmusa nem azt árulja el, mindez hogyan következhet be egy napon, hanem arról számol be, hogy miként működik ez meg már most is – anélkül, hogy tudomást szereznénk róla.

Az egészségügy hogyléte mindenkit érint, és a kutatások tanúsága szerint fontosnak is tartjuk a megfelelő működését – mégis azt láthatjuk, hogy a mindenkori kormányzati politika nem tekinti kiemelt területnek.

A látszólagos ellentmondás megértéséhez célszerű a bonyolult ágazat alapvonásainak megismerését követően sorra venni a problématerületeket. Helyzetértékelés és a korábbi, többnyire elbukott reformok tapasztalatai alapján fogalmazhatjuk meg, hogy a jelenlegihez képest milyen rendszert szeretnénk, és tehetünk javaslatokat a célok eléréséhez szükséges lépésekre.

A szerző szándéka egészségügyünk helyzetének és lehetséges fejlesztési irányainak felvázolásával a gondolatébresztés, segítségnyújtás a rendszerről szerzett benyomások és a megismert tények megalapozott értékeléséhez, az ágazat szakpolitikai vitáiban való eligazodáshoz. És talán lesz olyan döntéshozó is, aki éppen a könyvből kap megerősítést ahhoz, hogy nekilásson az egészségügy alapos megújításának...