Idézetek - gyerekeknek
Mindig felelni kell a gyerekeknek, akármilyen különös vagy látszólag illetlen dolgot kérdeznek is.
Azért írok a gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színű. A könyvek révén az lettem, ami a valóságban soha: bátor, merész és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték fel, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg - meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.
Nekünk, mai gyerekeknek
nagyon nehéz megérteni,
hogy akkor még nem volt
gétéavájsziti, nintendó,
de még egy nyomorult laptop sem.
Nem netezhettek,
nem csetelhettek,
nem lájkolhattak a fészbukon.
Szegény kicsi Sándor bácsinak
ingerszegény egy gyerekkora lehetett!
Egy ház nem otthon, ha a gyerekeknek és a kutyáknak tilos bemenni a nappaliszobába.
Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.
Egy nap valaki felségül vesz. Elég kedves lesz és ez nagyon boldoggá fogja tenni a szüleimet. Az első évben egyfolytában szeretkezünk. A másodikban és a harmadikban egyre kevesebbet és kevesebbet. De éppen, mielőtt kellőképpen megutáljuk egymást, teherbe esek. Gondját viselem a gyerekeknek, ragaszkodok az állásomhoz, fizetem a hiteleimet. Egy darabig meglesz az egyensúly. Aztán nagyjából tíz év múlva lesz egy afférja, mivel én túl elfoglalt és fáradt vagyok. Rájövök. Megfenyegetem, hogy megölöm őt... a szeretőjét, magamat. Túl leszünk rajta. Néhány évvel később, lesz neki még egy. Ezúttal tudomást sem veszek róla, mert... nagy hűhót csapni úgy tűnik, nem éri meg... És így élem a hátralévő napjaimat.
Veronika meg akar halni c. film
Azt hiszem, a gyerekeknek csak addig nincs szükségük a szüleikre, amíg bajba nem kerülnek.
A gyerekeknek nem a pénz számít. Egy darab ócska madzaggal is remekül el tudnak játszani. Egy kitömött, gombszemű rongymackó is a kedvencük lehet. A gyerekek a maguk módján viszonyulnak a játékokhoz.
Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.
Amikor gyerekeknek beszélek, gyakran elmondom: - Néhányan szemüvegesek vagytok, ugye? Azért van szemüvegetek, mert nem láttok tökéletesen, igaz? Én tolószéket használok, mert nem tökéletes a lábam. Akkor nevetnek és azt mondják: - Tényleg, úgy van. - Bármikor megkérdezem az embereket, sajnálják-e a szemüvegeseket, a válasz: nem; de ha azt kérdem sajnálják-e a tolószékeseket, majdnem mindenki igent mond.
- De hát épp most mondtátok, hogy a két eset szinte ugyanaz. Akkor miért sajnáljátok a tolószékeseket? Így válaszolnak: - Egy rossz szemű ember a szemüveg segítségével ugyanolyan jól lát, de egy tolószékes ember a tolószékével együtt sem képes egy csomó dologra. Ezért valóban sajnálnunk kell. Azt hiszem, fején találták a szöget. Ez nem jelent mást, mint hogy azokat a feltételeket, melyek miatt a fogyatékos embereket sajnálni kell, meg lehet változtatni - minél kevesebb sajnálatra méltó ember van, annál jobb.
A válás mindig keserves. Állítólag a gyerekeknek a legrosszabb, de az én tapasztalatom szerint a legjobban az apa szenvedi meg. (...) Szülőnek lenni nem részfoglalkozás. Inkább tornászmutatvány. Ha az ember elengedte a trapézt, lezuhan; soha többé nem kapaszkodhat vissza.
A gyerekek sok mindent tudnak, néha a legfurcsább dolgokkal is tisztában vannak. A gyerekeknek nagyon jó érzékük van. Sokat látnak, sokat megértenek, ha ritkán is beszélnek róla. Sokat tudnak, amit a felnőttek nem vesznek észre.
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene.
Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat; s csak hosszas és természetellenes elidegenedés, semmilyen későbbi kapcsolattal nem igazolható szétválás lehet az oka, ha a legkorábbi vonzalom drága maradványai végképp kivesznek belőlük. Sajnos, nagyon is gyakran így történik. A testvéri szeretet, amely néha szinte mindennél többet jelent, máskor a semminél is rosszabb.