Idézetek - ember

Az ember úgy születik a nyomorúságra, mint a madár a repülésre.

Lucinda Gray

Amikor az ember szerelmes, bármilyen őrültségre képes.

Lucinda Gray

Furcsa dolog két ember kapcsolata: amit az egyik nem kap meg, azzal szegényebb lesz - legfeljebb nem tud róla. Nem tudja, hogy veszít valamit... mert nem a magáéból veszíti, hanem nem nyeri meg.

Galgóczi Erzsébet

Minden gyönyörű táj a maga módján, a világ leggyönyörűbb tája, mert egyedi, megismételhetetlen, mint egy nagy ember vagy egy klasszikus műalkotás.

Galgóczi Erzsébet

Az iskolában kellene megtanulnunk milyen, összefüggések kötik szorosan egybe a nyelvet, az embert, a közösségeket, a kultúrát és a társadalmat. Ott kellene megalapozni azt a tudást, amely később segít a különféle helyzetekben, hogy fölismerjük, mi a másik célja, hogy közelebb jussunk sajátunkhoz, és hogy hatékonyabban tudjunk szót érteni rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal, - vagy akár idegenekkel.

Sándor Klára

Ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

Joseph Rudyard Kipling

A versírás, talán furcsa, merthogy relatíve rövid formáról van szó, mégis rettenetesen időigényes, s ráadásul erőből, meg igyekezetből, meg szakmai tudásból nem megy. Ki kell várni, hogy jöjjön. S bár igyekszik az ember beüzemelni a belső motort, s padlógázzal nekihajtani a világnak, de ez a motor csak akkor indul el, ha kedve van hozzá. Egészen furcsa, hogy néha olyan, hogy számolatlan potyognak ki belőlem a versdarabok, néha meg mint egy kiszáradt kút.

Háy János

Ha valakihez az emberek általában bizalommal fordulnak, az valószínűleg méltó lehet a bizalomra.

Ara Rauch

A hiány érzése összenyomja az ember mellkasát, és levegőt se tud venni miatta. Minden összeomlik kívül és belül, ami addig szilárd volt, és az ember azt hitte, lehet rá építeni.

Ara Rauch

Veled együtt sohasem leszek egész. Ne engem használj arra, hogy kiegészítselek, mert én én vagyok, nem a te toldásod, és ez az elvárásod engem rettenetesen nyomaszt. Légy önmagadban egész, és akkor egyenrangúként, két egész ember, elvárások nélkül (...) lehetnénk együtt.

Ara Rauch

A születéskor is, a halálkor is egyedül van az ember. Hiába van mellette másvalaki, a nagykapun egyedül kell áthaladni, oda is, vissza is.

Ara Rauch

Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.

Ara Rauch

Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk.

Ara Rauch

Mindig van lejjebb. Tényleg így van. De az nem igaz, hogy a lejtőn nincs megállás. Egyszer csak meg kell állni azon a lejtőn, ha az ember nem akar egyre mélységesebb pokolba csúszni! És meg lehet állni bármelyik pillanatban. Még akkor is, amikor már tiszta erőből húz a mélység. Egyetlen döntés kell hozzá. Ja, és persze aztán kitartás. Kitartás, amikor nem történik semmi, kitartás, amikor úgy látszik, minden az ellenkezőjére fordul. És vissza lehet kapaszkodni. Mert bárhonnan vissza lehet jönni, ezt most bizonyítottam be magamnak. Az ember nem tud akkora hibát elkövetni, hogy ne lehessen kijavítani. Bármit rendbe lehet hozni. Bármit.

Ara Rauch

A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyű.

Sebestyén Balázs

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ