Idézetek - ember

Azt vettem észre, hogy akik "lista" szerint alakítják a mindennapjaikat, azok folyton elégedetlenek, és ezáltal boldogtalanok is, ugyanis állandóan azon kattognak, mi nem jött úgy össze, ahogy várták, és nem annak örülnek, amit már elértek. Sajnos az ember gyarló és ünnepel, ha sikerült valami, ha viszont kudarcot vall, akkor elkeseredik. Ahelyett, hogy építő jelleggel fogná fel és abból is tanulna.

Bozsek Márk

A barátaikkal a legszörnyűbb emberek is kedvesek.

Make It Happen - Dobd be magad! c. film

A véletlen néha rákényszerít, hogy életünk tanújává olyan embert tegyünk, akit nem ismerünk, hogy annak idegenségével lépjük át a múlt emlékeit, amelyek leküzdhetetlenül dolgoznak ellenünk.

Balogh Boglárka

Sok időbe és utazásba telt megértenem, hogy nem csak egyetlen látható világ létezik, hanem annyi, amennyit képesek vagyunk felismerni. Meg kell tanulnunk észrevenni a napfény mellett az árnyékban létezőket, és azt, hogy a sár és az arany egyszerre része az ember jellemének.

Balogh Boglárka

Az élet parancsa nem az, hogy birtokolni kell, hiszen nem kell semmi. Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami addig nem volt. Valakinek lenni a semmiből, szerelmesnek, harcosnak, ellenállónak, anyának.

Balogh Boglárka

Vannak a boldogságnak olyan pillanatai, amiket csakis egy emberrel oszthatunk meg, mert ezek csupán bennünk ragyognak, és titkos önmagunkhoz vezetnek.

Balogh Boglárka

Nem ismertük egymást, mégis úgy tettünk, mintha ismernénk, és az elkövetkezendő napokban barátokká váltunk, mert éppen akkor, éppen ott, éppen olyan emberre volt szükségünk. Az én valóságomban soha nem találkoztunk volna, de néha az állandóságban akadnak olyan pillanatok, amelyekben az életünkön átsuhanó észrevétlen emberek egyszerre testet öltenek.

Balogh Boglárka

Soha ne kedvezz azoknak az embereknek, akik a legjobban hízelegnek neked, hanem azokra figyelj, akik jót akarva merészelik a nemtetszésedet vállalni.

XIV. Lajos

Azt sem tudom már, hogy valóban az én szívem-e, ami ebben a számomra idegen, fáradhatatlan ritmusban ver, soha nem ismertem ezt... milyen bolondok vagyunk mi, emberek, azt hisszük, az egyszerű sorokban ki tudjuk fejezni, ami bennünk tombol. Áltatjuk magunkat azzal, hogy el lehet temetni ezt a kibírhatatlan kínt egy gitáron játszva... semmi nem maradt már a kezemben, csak a hitetlenek imádsága.

Balogh Boglárka

Ha két ember igazán szereti egymást, az a világban tapintható egyetlen csoda. Ilyenkor a bizonytalanság szertefoszlik, és a múlt, amire megtanítottak, vagy a jelen, amit hazudtak, nem létezik többé. Amikor a korlátokon túl már nem fojtogató árnyak prédája a lélek, csak akkor képes megérteni, hogy a szerelem maga a szabadság.

Balogh Boglárka

A tiszta embernek van valamiféle szerzett szépsége, valami maszk nélküli belső ragyogás, ami mindent vagy kigyújt, vagy tökéletesen megmagyarázhatatlanná tesz körülötte. Harti bája nem a születéséből fakadt, vonásait a tragédiák tették éretté. Ahogy sötét szemeibe a fekete tussal a ragyogást belefestettem, megértettem, hogy a múlt ellenére gyermeki tisztaságát örökre megőrizte.

Balogh Boglárka

Eddig soha nem gondolkodtam azon, hogy valójában milyen nagy ára van annak, ha teljes emberek akarunk lenni, és hogy mennyire kevesekben van elég szeretet és bátorság, hogy ezt az árat meg is fizessék érte.

Balogh Boglárka

Nem mindig diadalmenet az élet, nem csupa siker, de az is igaz, hogy bármi sikerülhet, ha az ember valóban akarja, de nem azonnal; sikerülhet, ha kitartóan, saját vágyával összhangban cselekszik, és ha hitelesen sajátja a vágy; nem pedig olyasmi, amit mások "ültettek" a szívébe.

Jorge Bucay

A tisztaság komoly ajándék, melyet a nászéjszakán nyújt át az ember a párjának.

Francine Rivers

A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.

Lovik Károly