Idézetek - ember

Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják,
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák.

Ismerős Arcok

- Milyen szerelmesnek lenni? (...)
- A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet. Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percben rettegünk attól, hogy elveszítjük.

Kiera Cass

Gyakran előfordul, hogy az ember szeretne mások szemével látni, de csupán azért, hogy igazolva lássa a saját nézetét.

Paolo Santarcangeli

Az emberek megfeledkeztek róla, hogy minden istenség az emberi szívben lakozik.

William Blake

3

Túlzott türelmetlenségből elutasítjátok a jelent, amelyben pedig élnetek kell. Sokat (de nem túl sokat!) foglalkoztok a múlttal, sokat (túl sokat!) a jövővel, amely amott vár a sarkon, és biztosan csodálatos; ámbár ebből a meséből már kezdenek kiábrándulni az emberek. Leghőbb vágyatok, hogy gyorsan, gyorsan, minél előbb elhessentsétek a jelent; így az idő gyilkosaivá váltok: eltékozoljátok a legértékesebb és lényegéből következően visszaszerezhetetlen vagyonotokat.

Paolo Santarcangeli

Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tűrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.

Lénard Sándor

Könnyebb az élet, ha tudomásul vesszük, hogy nincs rend. Ha olyan világban élünk, amelyben egész tejutak csapnak össze, vagy robbannak fel, semmi jogunk felháborodni apró rendellenességeken: ha a nap a tejútnak olyan ködös részén úszik át, hogy százezer évig tart a jégkorszak, vagy ha egy őrült kárpitossegéd lemészároltat egypár millió embert.

Lénard Sándor

Nem jár jutalom érte, ha az ember túl komolyan veszi önmagát vagy az életet. Az életet görcsösség nélkül, felszabadultan kell élni.

Bear Grylls

Ha az embernek rossz természete van, az öröme is olyan, mint egy epétől bűzlő szájban a bor.

Paolo Santarcangeli

Az ember majd mindig olyan, mint a partra vetett hal; igen ritkán él összhangban környezetével, adottságaival, szellemiségével. Azt hiszem, végül is ez a fő oka annak, hogy a hétköznapi életben olyan kevesen tudják megőrizni gyermekkoruk csodálatos adottságát, azt, hogy - apró-cseprő gondokat leszámítva - "jól érezzék magukat".

Paolo Santarcangeli

A legtöbb ember élete egy agárversenyre emlékeztet. (...) Minél gyorsabban futnak a kutyák, annál sebesebben száguld a műnyúl az orruk előtt. Hát éppen így viselkednek az emberek is. Éjjel-nappal erejüket megfeszítve dolgoznak, a végkimerülésig hajtanak; tornáztatják az elméjüket, semmilyen csalástól nem riadnak vissza, és mindenféle engedményre készek, hajszolván a maguk elé helyezett célt, melynek elérésétől sikervágyuk kielégítését, azaz elhallgattatását várják, mindenekelőtt pedig elismerést, gazdagságot, sőt, talán ennél is többet, megelégedettséget, lelki békét, (végre) szabad időt és életörömöt remélnek. De amikor szinte már a foguk között érzik a zsákmányt, "valaki" előbbre tolja (egy démoni Játékmester?), és a holnapból sohasem lesz ma; mindig ott lesz az új cél, amely még több szabadsággal, pénzzel és örömmel kecsegtet, de még több törtetést, árulást és megalkuvást követel.

Paolo Santarcangeli

Az emberek az idők során elveszítették a tiszta szemlélődés képességét, a dolgokon való elmélkedés örömét, és elvárják, hogy a titkok maguktól nyíljanak meg nekik. Mire megismerkedünk a környező világgal, lehet, hogy a varázs helyét a megszokás foglalja el. A mindennapok monotóniájában érzéketlenné válunk a rendkívüli jelenségek befogadására; a csodák éteri élvezetére. Azt mondják, a gyermekben még megvan ez a befogadási képesség.

Paolo Santarcangeli

Egy angol szerző szerint oltárt kellene emelni a csöndnek és a nyugalomnak, mivel a csönd a világnak az az eleme, amelyből az igazán világos és tökéletes dolgok születnek, hogy az Élet fényességébe lépve, teljes pompájukban uralkodjanak. (...) Ha igaz a mára már megkopott régi közmondás, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst, akkor ugyanannyi joggal azt is mondhatnánk, hogy a szó az idő gyermeke, a csönd pedig az örökkévalóságé. Az emberi gondolat a csöndben növekedik, ahogy a fák az éj sötétjében.

Paolo Santarcangeli

A szavak érzékenyek, rakoncátlanok és elevenek, de ők vannak az emberért és nem fordítva. Mindnyájan érezzük, hogy itt az ideje visszaadnunk a szavaknak azt a kemény, pőre tisztaságot, mely akkoriban volt a sajátjuk, amikor az ember megteremtette őket a maga szolgálatára.

Cesare Pavese

A túlságosan, szinte elviselhetetlenül nyomasztó titkokat az ember néha megosztja valakivel, akiben megbízik. Ez akár szerencsésen is alakulhat. A következmények azonban katasztrofálisak lehetnek, ha a másik emberbe vetett bizalom alaptalan volt.

Andrea Schacht