Idézetek - bor
Nem őt sirattam, nem beszéltünk már vagy öt éve,
nem azt az arcot, kezet, nem a sápadt gyerekkort,
hanem a testet, a testet, a testet, hogy csak ez volt,
hogy ennyi az egész, leváló bőr, lila körmök, hogy ennyi,
hogy üres test vagyok és hogy nem bírlak nem szeretni.
Sokszor eltűnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbűvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s női teremtés. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. (...) Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.
Az igazság olyan, mint egy hagyma, szövet és bőr egymásra simuló, szorosan illeszkedő rétegei valami körül, ami könnyet csal a szemünkbe.
Nem mindenkinek van előítélete a bőr színével szemben. Nem mindenki antiszemita. A többségből csak a kisebbség az, a hangoskodók. De a nagy többség hallgat, egyedül a maga dolgával törődik, és ez a hiba. Hogy azzal nem tünteted el a levéltetűt a rózsáról, ha úgy teszel, mintha nem volna ott. Azzal sem, ha más rózsát vásárolsz. Azt kell megvédened, amid van. El kell pusztítanod a levéltetűt. Csak ott a baj, hogy nem mindenki szeret kertészkedni.
Engem valahogy nem vonz. Nincs szexepilje. Egy csepp kacérság sincs a pillantásában. Szőke haj, szép bőr, mogyoróbarna szem, egész jó alak, kellemes mosoly, de hiányzik belőle az a valami, amitől egy férfi utánanéz az utcán a nőnek.
Veszély esetén a látásunk megváltozik - nem a szemünkkel látunk élesen, hanem inkább az egész testünkkel. Mintha az ember a bőrével látna, különösen éjszaka. Ilyenkor szinte az az érzésünk, mintha a neszeket is látni tudnánk, a hallóérzék szerepét is annyira a bőr veszi át. Kinyitjuk a szájunkat és figyelünk, s mintha a szájunk is látna és hallana.
S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.
Létezik egy bizonyos fajta szépség, egy olyan szépség, amit mindenki lát. Nagy szemek, duzzadt ajkak, mint egy gyereké; egyenletes, tiszta bőr; szimmetrikus vonások; és ezernyi apró jel. Az ember valahol a gondolatai leghátsó bugyraiban mindig ezeket a jeleket keresi. Akaratlanul is látja őket mindenki, neveltetéstől függetlenül. Egymillió évnyi evolúció az emberi gondolkodás részévé tette.
A kék folt - ütések nyoma, fájdalom érzése, és kit nem ért ütés? Ha a hajszálerek törékenyek - rettentő betegség ez -, a simogatásnak is nyoma marad. És a kék folt színt vált lassan, mintha süllyedne, lilás lesz, és sárga folt lesz, mintha a bőr alá süllyedne, láthatatlanul mind mélyebbre, az idegekbe, az életrajzunkba, oda, ahol nem múlik el soha. Ütés ütés mellé, kék, belső égbolt, kalapácsütések kovácsolta kék égbolt.
Azt mondják, a nyári szerelem hamar elmúlik, de néha ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változhat. Csak a partig tartó rövid sétába telik, amíg kiszellőztetjük fejünket és kitálaljuk szívünket és új befejezést írunk egy régi történetnek. Vannak, akiket a forróság égetett meg. Ők csak felejteni akarnak és újrakezdeni, miközben mások minden percet örökké élvezni akarnak. De mindenki egyetért egyben, a bőr kifakul, a melír lenő és mindenki hülyét kap, ha homok megy a cipőjébe. De a nyár vége egy új évszak kezdetét jelenti, és azon kapjuk magunkat, hogy a jövőt tervezgetjük.
Az életért folytatott küzdelem az ember ösztöneiben van. Az ember harcol önmagáért, így van ez ősidőktől fogva, és így lesz mindig. Az, aki elejtett egy mamutot, a bőr és a hús egy részét odaadta azoknak, akik nem tudták elejteni a mamutot. Ezek azzal fizettek a gyengeségükért, hogy dolgoztak az erősebbre. Csak az erős egyéniségek és az erős népek képesek életben maradni. A háború ugyanaz, mint a konkurenciaharc, csak éppen fegyverrel vívják. Akármennyit szavalunk is a békéről, háború mindig lesz, amíg ember lesz a földön.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Ha te voltál már valaha igazán legyőzve, akkor tudod, hogy mire gondolok. Amikor téged igazán megvertek, rájössz, hogy te csak egy bőr boríték vagy, egy könnyen átszúrható boríték, ami sok folyékony és néhány szilárd szerkezetet tart össze, melyek ettől a bánásmódtól egyszerűen összezúzódnak és betörnek.
A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete, még ilyen fagylaltállapotban is... és ha nem szólhat a puska, akkor is!
Az elkövetkező időkben minden egyforma és unalmas volt. Azok a dolgok, amelyek eddig jelentettek valamit, elvesztették jelentőségüket, noha ott voltak még, akár testen a sebek, amelyek nyomán a bőr alatt kemény daganatok támadnak.