Idézetek - bánat

A haláleset miatt érzett bánat olyan, mint egy bombázó-repülőgép: mindig akkor ejt ki egy lövedéket, amikor ismételten a célpont fölé ér. A testi fájdalom ellenben olyan, mint az első világháborús árkok fölötti állandó zárótűz: órákon át szünet nélkül izzik a levegő, egyetlen pillanatnyi enyhület nélkül. A gondolat a fájdalommal ellentétben soha nem folytonos.

Clive Staples Lewis

A bánat olyan, mint egy hosszú, kacskaringós völgy, ahol minden kanyarulat vadonatúj tájat rejthet. Ám korántsem szükségszerűen. Néha a meglepetés lényege éppen abban rejlik, hogy ugyanolyan vidéken járunk, mint amiről azt gondoltuk, hogy már mérföldekkel magunk mögött hagytuk. Az ember ilyenkor elálmélkodva szétnéz, hogy a völgy vajon nem egy körbe vezető árok-e. De nem az! Vannak ugyan visszatérő részletek, de a sorrend nem ismétlődő.

Clive Staples Lewis

Erre is jók az egyházi temetések, megerősítik a hívőket és az istenteleneket a saját meggyőződésükben, és a papra irányítják a bánat nyilait, minden jelenlévőt kritikussá avatnak, mindenki a halott nevében nyilatkozik, és a portrét pocskondiázza, amit a pap fest a halottról, és a halott, ennek a teológiai vitának a tárgya, a halott, akiről úgy gondolják, hogy méltóképpen emlékeztek meg róla, vagy durván megsértették, a halott egy kicsit kevésbé halott, mintha elérkezett volna a feltámadás.

Daniel Pennac

Azt gondolom, a szerelemre való képesség az élet legnagyobb ajándéka. Ha kiveszik valakiből, akkor, ha él is, valójában halott már... Van még egy hasonló kegyelem, a sírás képessége. Hogy örömben, bánatban legyenek könnyeim.

Helyey Laszló

20

Isten vette a kalapját, pár éve elváltak útjaik. Olyan volt, mint egy dédnagybácsi halálhíre, akire még nem gondoltunk. Az ember próbál gyászolni, beéri egy kis nosztalgiával, és továbblép, direkt nem foglalkozik a homályos rossz érzéssel, aztán az is újabb szállá fakul a veszteség és a bánat kárpitján, amit mind szövögetünk felnövőben.

Jonathan Tropper

A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.

Mark Lawrence

A boldogság annál édesebb, minél több bánat és aggodalom árán jutunk hozzá.

Carlo Goldoni

A bánat olyan, mint a kő: egymagunk leroskadunk alatta, ketten könnyen elvisszük az útból.

Wilhelm Hauff

Letarolt kerteknek
Megjő a virága,
Kikeletnek messze tér ki
A táj pusztasága.

De az én szívemnek
Öröme nem jő meg,
Áldozatja lett a bánat
Sötét, bús telének.

Lithvay Viktória

Rámsírja sárgán
lombját az őszi erdő.
Belep a bánat.

Buda Ferenc

Mit is mondhatnék:
magamra hagyott a világ,
körülfalaztak az évek,
s a repedéseken csak a könny,
csak a bánat szivárog át.

Nagy István Attila

Mint éheztem szivét, amíg telt-múlt a nap,
De elfeledtem őt, az éj hogy rám szakadt.

Így lettem bánatos, ki sok-sok könnyet ejt,
S fölvert emlékeim fölfalják szívemet.

Ernest Christopher Dowson

Semmit sem adtál, csak azt a percnyi sírást. (...) Ennyi maradt. De ez megmaradt, egyedül igaz bizonyítékként, hogy ami elmúlt, nem semmi volt, hogy az érzéseknek súlya volt, szépsége volt, lángja volt. Ez a kis kivetkőztető, hangtalan sírás, ez az, amire élesen, tisztán emlékezem, a szétnyomott nedvességre az arcodon. Bánat futott át a földön: valami történt. Létezett valami, aminek minden más jele bizonytalanná oszlott a messzeségben, az időben, de hogy akkor, utoljára, utolsó percben csupán, miután oly hosszú ideig bizonygattuk magunk és a másik előtt, hogy vége, nincs semmi már, nincs értelme, minek volt, miért kellett találkozni és álmodozni, hogy végül akaratlanul, akarat ellen mégis áttört a sírás, a bizonyíték. (...) Sírtál, és tudom, értelme volt a "semminek".

Hankiss János

A megbocsátás mindent meg tud változtatni - egy pillanat alatt. (...) Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé. És mindenkinek vissza tudja adni önmagát.

Neale Donald Walsch

Az emberi szenvedés olyan, mint a gázneműek halmazállapota: ahogyan egy bizonyos gázmennyiség egyenletesen és tökéletesen kitölti azt az üreges teret, amelybe beleszivattyúzták, akármilyen méretű is az, ugyanúgy tölti ki minden esetben a bánat az emberi lelket.

Viktor Emil Frankl