Idézetek - érzés

Ha egy világot jól-rosszul meg lehet magyarázni, akkor az a világ otthonos. De ha a világmindenséget hirtelen megfosztjuk minden illúziótól, minden fénytől, akkor az ember idegennek érzi magát benne.

Albert Camus

Ugye, gyönyörű? A tűz, ami lobog benne. Ahogy ropognak az izzó fák, ahogy pattog a parázs. Ahogy ülünk itt ketten, szótlanul, a lángok fényében. Ahogy átölellek, s te pontosan tudod, mit mondok ebben az ölelésben. Ahogy ez a tűz, ahogy ez a meleg, ahogy ez az érzés beszél helyettem... helyetted. És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt.

Csitáry-Hock Tamás

Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére. Ebben a kialakulásban él a mai ember, keresi az igazat, a szépet s önmagát... . Keresi önmagát és az Istenbe vetett bizalmát. Az Isten megközelítésére feltétlenül szükséges, hogy az embernek tiszta legyen az érzése, befolyástalan a gondolatmenete.

Csontváry Kosztka Tivadar

Valahogy ez mindig így van... mindig a rossz dolgok hagynak mélyebb nyomot az emberben, a sérülések örökké tátonganak. A jó nem okoz sérülést, maradandó nyomot, ezért is tompul az érzése. A jó mindig elmúlik... mintha sosem lett volna.

Szalai Vivien

A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.

Paulo Coelho

Aki munkatársai lelkének szárnyakat ad, az a humor, kreativitás, emberiesség és az elevenség atmoszféráját teremti, ahol az ember jól érzi magát.

Anselm Grün

Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerű önsajnálat.

Albert Camus

Akikkel mostohán bánt a sors, azok önkéntelenül is valahogyan bűnösnek hiszik magukat, s úgy érzik, bűnösségüket nem szabad apró vétkekkel tetézni.

Albert Camus

Bárcsak amnéziásan ébrednék fel,
És elfelejteném azokat a buta, apró dolgokat,
Mint például milyen érzés volt elaludni melletted,
Az emlékeket, melyektől nem menekülhetek.

5 Seconds of Summer

Egyedül van, nincs senkije, aki a lelkében rejtőző tüzet előcsiholná magából. Betege annak, hogy a legszebb, legédesebb, legmagasztosabb emberi érzés elérhetetlen távolságban van magától. Ostoba, mert bármennyire szenved is, a kisujját sem mozdítja, és egyetlen lépést sem tesz arrafelé, ahol ez az érzés vár magára.

Charlotte Bronte

Néha az emlékek elszomorítanak. Néha mosolyra fakasztanak, máskor meg elfog a hálaérzet. Van, hogy emlékeztet a szép életre, amit megszoktál az illetővel, és mindarra, amit ő adott... az emlékek vegyes érzelmek. Ott a gyász, az öröm, talán harag is van benne. Olyan sok ez az érzés, hogy muszáj valahogy rendbe szedni őket.

Szellemekkel suttogó c. film

Én mindig nagyon meglepődök azon, hogy az emberek, akik azért jönnek hozzám, mert nem érzik jól magukat, azt hiszik, a terápia végén jobban lesznek. Nem tudják, hogy tulajdonképpen csak egy dolog történik a terápiában: megnő a kapacitásuk a szenvedésre. Vagyis a végén már nem ijednek meg attól a szenvedéstől, ami együtt jár az élettel.

Feldmár András

Éber az éjszakánk, álom a nappalunk,
Lekopva színeink, szürkévé változunk,
Az öröm csak káröröm,
Az érzés csak végtelen félelem,
Tényleg csak ennyi volt az életem?

Ismerős Arcok

A legtöbb ember élete egy agárversenyre emlékeztet. (...) Minél gyorsabban futnak a kutyák, annál sebesebben száguld a műnyúl az orruk előtt. Hát éppen így viselkednek az emberek is. Éjjel-nappal erejüket megfeszítve dolgoznak, a végkimerülésig hajtanak; tornáztatják az elméjüket, semmilyen csalástól nem riadnak vissza, és mindenféle engedményre készek, hajszolván a maguk elé helyezett célt, melynek elérésétől sikervágyuk kielégítését, azaz elhallgattatását várják, mindenekelőtt pedig elismerést, gazdagságot, sőt, talán ennél is többet, megelégedettséget, lelki békét, (végre) szabad időt és életörömöt remélnek. De amikor szinte már a foguk között érzik a zsákmányt, "valaki" előbbre tolja (egy démoni Játékmester?), és a holnapból sohasem lesz ma; mindig ott lesz az új cél, amely még több szabadsággal, pénzzel és örömmel kecsegtet, de még több törtetést, árulást és megalkuvást követel.

Paolo Santarcangeli

Az ember hajlamos mindig a nála jobbakra összpontosítani, nem pedig azokra, akik hozzá hasonlóan elveszettnek érzik magukat.

Malcolm Gladwell