Idézetek - él

Előfordulhat, hogy szeretsz valakit, mégis úgy döntesz, hogy nélküle élsz.

Nora Roberts

Matematikai univerzumban élünk. Körbevesznek minket egyenletek és összegzések. Az életed: a jelenlegi állapotod és maga az élet is közvetlen összegzése az egyenletnek, amit létrehoztál.

Steve Maraboli

A szemet gyönyörködtető dolgok lélekemelők; tulajdonképpen ez táplálja lelkünket, ezért érdemes élni.

Tish Jett

Sokszor szinte álmodom, mégis bölcsen, józanul kell élni életem és bejárni az ismerős ösvényeket. Egyszer véletlen elveszhettem erőszakos önhittségemben. És akkor az imám egy újabb esélyért meghallgattatott. Bár a halál által vezérelt fény ösztönével azon életem nem teljesedhetett be. Csupán szilánkokra tört, és ködös emlékeket hagyott. Ezeket látom most, amikor még egyszer újra előttem áll a cél.

X-akták c. film

Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.

Pilinszky János

A jövő nem egy hely, ahová tartunk: él már a jelenben is, a fejünkben, gondolatként. A jövőt mi hozzuk létre, de közben máris alakít bennünket. A jövő a jelenünket formáló fantáziavilág.

Stephen Grosz

Az ember éljen jól, amíg tud, és haljon meg jól, amikor muszáj.

Stephen Grosz

Felvetődik a kérdés hogy minek van testünk egyáltalán, miért nem tudunk lélekként szabadon élni és kommunikálni. Bizonyára tudnánk, de akkor nem lenne mit cselekedni. A test biztosít a léleknek valamit, amit gondoznia és használnia kell.

Andrew Hodges

Rakd össze a világ darabkáit, bármi jön is eléd.

Jennifer Niven

Jobb olyan emberként meghalni, akire büszke vagyok, mint olyanként élni, akit megvetek.

The Originals c. film

Egzisztenciális kockázat (...), hogy valójában egy szimulációban élünk, és ezt a szimulációt ki fogják kapcsolni. Úgy tűnhet, hogy nem sok mindent tehetünk ez ellen. Mivel mi vagyunk a szimuláció tárgyai, nincs lehetőségünk befolyásolni, hogy mi történjék benne. A legjobb módszer a kikapcsolás elkerülésére az, ha igyekszünk érdekesek lenni a szimuláció megfigyelői számára. Feltételezve, hogy valaki valóban figyeli a szimulációt, jogosnak tűnik az a feltételezés, hogy kisebb valószínűséggel kapcsolja ki, ha az leköti a figyelmét. Rengeteget töprenghetnénk azon, mitől érdekes egy szimuláció, de az új tudás létrehozása kétségkívül kritikus része lenne.

Ray Kurzweil

Szerelmem figyelj most elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mikor is volt? ez régen volt
hol várt a Nap? Kezemben volt

Hogy született fényem? szemedben élt
Kié volt arcom? tükörben is tiéd
a némaságom? hangoddal beszélt
mért szeretett álmom? melletted élt.

Pinczési Judit

Vajon nem mindnyájan ezért a titokért élünk? Hogy földerítsük életünk nagy titkát, az Istent? S mit tettem én, hogy megoldjam a titkot, a magamét? Hogy ne csak higgyem, hanem tudjam is...?

Wass Albert

Ezrével és ezrével vannak a halottak, sokan közülük soha nem fognak földben nyugodni, testükön keselyűk marakodnak és varjak vájják ki a szemüket. Az ima valamennyi halottért szól, azokért is, akik sok-sok ezer évvel ezelőtt haltak meg, elsősorban a mártírokért szól, az igaz férfiakért, akik mátkaként fogadták a halált, akiknek vére összefröcskölte a templomok falát, és emlékük örökkön-örökké frissen maradt. És az imádság felszáll a magasba, egészen a mennyek kapujáig, oda, ahol a halál angyala feljegyzi az igazak nevét, aztán aláhull, és felhőkben ereszkedik le a sírjukra. Az élet és halál Urának szeme könnyel telik meg, és egy könnycsepp a falnak támasztott gereblyére hull. És akkor csoda történik. A gereblyébe egy igaz ember lelke költözik. A holtak mezejét szántja végig, forgatja a leveleket, és szavakká változtatja őket. Az őszi szél felkapja és messzire hordja a leveleket, a szavak a halállal való megbékélés órájának csendes fájdalmáról mesélnek, a soha meg nem száradó vérrel összefröcskölt falakról. És ahogy visszaszállingóznak a földre, zizegésük énekké változik, a mennyek kapujáig felszálló felhőkben emelkedő imádság zokogó dallamává. Valahányszor a gereblye a levelekhez ér, azok szavakká változnak. És ezek a szavak akkor is élni fognak, ha a mártírok csontjai már szanaszét szórattak, amikor testük porrá s hamuvá lett már.

Jirí Weil

Nehéz olyan életet élni, amit valaki más talált ki az embernek.

Jirí Weil

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ