Wladyslaw Stanislaw Reymont

Wladyslaw Stanislaw Reymont

lengyel író
1867. május 7. — 1925. december 5.

Szerző figyelése

Wladyslaw Stanislaw Reymont könyvei

Most már tudom, hogy az európai ember meghódíthatja a naprendszert, még a napot is befoghatja, hogy gyárait hajtsa, elrepülhet a csillagokba, de sohasem lépheti át az anyag határát, bűnös keze nem vonhatja félre a függönyt, vak szeme soha nem pillanthatja meg a feltárult Íziszt!

A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.

Minden a lehetséges határain belül van! Mivel bennünk veszi kezdetét minden valóság! A gondolat is megvalósulás, amely még rajtunk kívül is tovább él. Isten ábrándjai vagyunk, a világ pedig a mi ábrándunk. Nincs kettősség, csak tökéletes egység, örökös ingajárat a két véglet, a halál és az élet, vagyis a "tudok" és a "vagyok" között!

Mi már a teremtés első napjai óta keressük egymást! Mi már a kezdet kezdetén egymáshoz kívánkoztunk, amikor még őbenne nyugodtunk.

Mélyen hiszek Istenben, szeretem a napfényt, a derűs napvilágot, szeretem az életet, és nagyon félek mindentől, ami nem ebből a világból való!

Lehet, hogy a pokol nemcsak a babonaság és a félelem szüleménye? Úgy tetszik, tudatunk körén kívül rettenetes szakadék tátong, amelyben ijesztő szörnyek nyüzsögnek, titokzatos lények, rejtélyek! S akit egyszer elcsábít a kíváncsiság, belenéz a szakadék mélyébe, elveszett!

Én félnék a szeánszoktól és azoktól a csodáktól, amelyek ott történnek. Meg vagyok győződve róla, hogy e tisztátalan ügyletek mélyén a sátán rejtőzik, és csodákkal kísérti az ember lelkét, az ismeretlen határának átlépésével hitegeti, hipnotizálja, és a szakadékba csábítja...

Csak az emberek szörnyűek! Az élet az egyetlen jó, mi pedig gyötrelemmé és iszonyattá változtattuk! És ez a mi örök tragédiánk!

Nem az evangéliumok irányítják az emberiséget, hanem a bot, az erőszak és a félelem! A börtönnel vagy bitófával fenyegető törvénykönyv nagyobb erkölcsi hatást gyakorol az embercsordára, mint minden vallás együttvéve. És nem Megváltóra vár ma az emberiség, nem ő kell neki, hanem uralkodó, aki képes egyszerre kérlelhetetlen ura és hóhéra lenni.

Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek!

Alig emlékszem erre a szerelemre! - vetette oda kihívóan a szívének, nyugtalanul várva válaszát, de szíve meg sem remegett, nem dobogott hevesebben, nem emésztette a vágy, csak előtűnt ama szörnyű pillanatok emlékezete.

Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!

Az árnyakban mindig szörnyű jelenések rejtőznek, az éjszakának megvan a maga örök titka.

A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében...

18

Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.