William Shakespeare

William Shakespeare

angol drámaíró, költő, színész
1564. április 23. — 1616. április 23.

Szerző figyelése

William Shakespeare könyvei

Bolond, ki nőtlenséget esküszik,
S az is bolond, ki állja esküjét.

Lelkem ma boldogsággal úgy betölt,
Hogy több ilyen gyönyört aligha rejt
Az ismeretlen sors!

Crispián sohsem vesz el
Eme naptól világ végezteig;
De sőt ránk emlékeznek általa,
Nehányunkra, e kis testvér csapatra:
Mert a ki vérit ontja ma velem,
Testvérem lesz: bármily alantsorú.

Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül,
S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.

13

Hiába, ifjuember
Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.
Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt
Hány könny locsolta bús orcáidat.

Ó jaj, a hű szerelmek folyama,
amennyit én olvastam vagy regében
hallottam, kényelmes nem volt soha.

No lám milyen becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam.

Én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
Ki szívtam zengő vallomási mézét,
Most e nemes, fölséges észt, miképp
Szelíd harangot, félreverve látom!

Az éj gyertyái leégtek, s a reggel
ugrásra készen áll a hegytetőn.
Indulok élni. Maradnom: halál.

Az élet: árny,
Mely jár-kel; egy szegény komédiás,
Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,
Azzal lelép, s szava se` hallatik;
Mese, mit egy bolond beszél, teli
Hangos dagálylyal, - ám értelme nincs!

A félelem ízét már alig érzem:
Valamikor érzékeim vacogtak
Egy éji hangra, és egy szörnyű hírtől
Minden hajam égnek állt s reszketett,
Mintha élne: jóllaktam az iszonnyal
S a borzongás, agyam meghitt lakója,
Többé nem izgat.

Hízelgek a napnak: beragyogod,
Ha felhőfoltos is a végtelenség;
S a fekete éjnek: te csillagok
Nélkül is megaranyozod az estét.

Szeretlek - és hiába büszkeségem:
Elveszett érted a lelkem egészen.
És hasztalan vagy ilyen eltökélt:
Szólnod sem kell - én szólok szívedért:
S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok:
Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb!

Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te!
S hatalmad bár oly befogadni kész,
Akár a tenger, nem hullhat beléd
Semmi, akármily szárnyaló legyen,
Ami ne lenne benned semmivé
Egy perc alatt!

Szerelmeseknek, hogyha - Isten ments! - kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.