William Shakespeare

William Shakespeare

1564. április 23. — 1616. április 23.
angol drámaíró, költő, színész

Figyelés

Könyvek

Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.

Krisztusra kérlek, jó barát,
Itt nyugvó porom ki ne ásd!
Légy áldott, ki e köveket óvod,
S átkozott, te, ki bolygatod csontom.

Lassan: megbotlik az, aki rohan.

A piperés Tavasz - megannyi ringó
Szép lány között, aki akár a bimbó.
Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest,
S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.

Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.

Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.

16

Rongyos ruhán át kis bűn is kitetszik;
Talár s prémes kabát mindent befed.
Aranyba vond a bűnöd - s az Igazság
Hiába sújt rá, megtörik vasa;
Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.

Akit megsuhint a bolond esze,
Bolondul teszi, bárhogy fáj a csípés,
Ha nem játssza meg, hogy semmit sem érez:
Különben épp a bolond csápoló
Szeme tárja fel a bölcs balgaságát.

Élesben fáj, mint a kígyó foga,
Hálátlannak tudni gyermekét.

Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

A koronás fej fekhelye keményebb.

Olyan a gyász álderűbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.

Szerelmem oly nagy, mint az óceán
S oly mély, adok neked belőle, lelkem
S több lesz nekem: mindkettő végtelen.

Senki
Ne higgyen többé a bűvész pokolnak:
Kétértelmű káprázattal vakít
S amit fülünknek ígér, megszegi,
Reményeinknek!

Unom, gyűlölöm a nap sugarát,
Dőlne már romba az egész világ!

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ