William Blake

Búra s örömre születünk;
Aki ezt megérti jól,
Bárhová megy, nem botol.

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.

Mindaz, ami ma valóság, azelőtt csak egy lehetetlen álom részét képezte.

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?

Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.

Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és lelkemen.
Ágaink keverve fenn
S gyökereink odalenn.

Ágainkon örömek,
Csiripelők, édesek;
Lábunk alatt halk erek:
Ártatlanság, szeretet.

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.

Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.

Minden kérdésre, amit föl lehet tenni, van válasz.

Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen át?
S nappal az ifjú, hév gyönyör
Tán szégyellné magát?

Kegyetlenség: emberi szív,
Féltékenység: emberi kép,
Terror: istenember-alak,
Titok: emberi öltözék.

A szégyen a büszkeség palástja.

A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.

Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.