Voltaire

Bolondok csodálnak csak mindent egy közismert szerzőnél. Én magamnak olvasok; azt szeretem, ami nekem való.

- Mi végből teremtették a világot?
- Hogy legyen min mérgelődnünk.

Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

Az, akit önkívület és víziók kísértenek, aki az álmokat valóságnak érzi, az rajongó. Az, aki az őrületét gyilkolással táplálja, az fanatikus.

- Gondolja (...), hogy az emberek mindig úgy öldökölték egymást, mint ma? Hogy mindenkor hazugok, bitangok, csalfák, hálátlanok, rablók, gyengék, állhatatlanok, gyávák, irigyek, falánkok, részegesek, fösvények, becsvágyók, vérengzők, rágalmazók, kicsapongók, elvakultak, álszentek és ostobák voltak?
- Mit gondol (...), ettek-e mindig karvalyok galambot, ha foghattak egyet?
- Hogyne, biztosan (...).
- Hát akkor (...), ha ugye a karvalyoknak mindig egyforma volt a természetük, mért gondolja, hogy az ember megváltoztatta a magáét?

Veszélyes dolog igaznak lenni olyan dolgokban, amelyekben a hatalmon lévők tévednek.

A reménység sosem árt.

Platón már rég megmondta, hogy nem az a legjobb gyomor, amelyik kihány minden táplálékot.

Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sűrű rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam.

A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével.

Az ember nem kívánhatja azt, amit nem ismer.

A könny a fájdalom néma nyelve.

A válás olyan intézmény, amely csupán néhány héttel fiatalabb a házasságnál.

Nincs szebb dolog ezen a földön az eleve eldöntött harmóniánál, sem pedig a lelkes anyag és a telítettség fogalmánál.