|
Kategóriák
|
 | Vavyan Fableeredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró
1956. március 20. — |  Szerző figyelése | |
|  | | | Egymást iránti vonzalmunk misztériuma ígéri a mindhalálig tartó lázat, izgalmat. | | | | | | |
| | | Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? | | | | | | | Egy alkalommal inkább hősködésszerű, semmint bátor kísérletet tettem arra, hogy kibújjak érzelmeimből, levessem azokat, mint a kígyóbőrt. A kapcsolatunkat átlengő angyalos harmóniákra hivatkoztam, s bár szavaimat magam se hittem, őt alaposan megbántottam. És persze farokfelvágva siettem vissza hozzá, s vele a végtelen tengerbe, a szerelmébe, melyből vétettünk, és amely nélkül csupán vegetálnunk lehetséges. | | | | | | | Másféle megrázkódtatást ajándékozott nekünk a szerelem. Kapcsolatunk kezdete óta elképesztő mélységeket és magasságokat jártunk-röpültünk be. Ezek minden hangulatát szerettem, és bármelyik mellett megállapodtam volna, ám ugyanolyan mámorosan szárnyaltam át a következő stációba, mikor annak ideje elérkezett. | | | | | | | Hovatovább minden földi polgár mellé ki kéne rendelni egy pszichébékaembert. Rettentően buggyantak vagyunk. | | | | | | | Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel! | | | | | | | Próbáltam visszaidézni saját kisgyermek- és kamaszkoromat. Akkoriban jóval kevesebb földi istenséget kreáltunk magunknak, a média is elegánsabban szolgálta ki fétisigényünket. Mégis, valójában most tengődünk totemszegény módon, midőn a planéta minden négyzetméterére jut egy csinált ikon, idol vagy sztár. Éppen ezért oly sírnivalóan bálványhíjas a kor, amelyben élünk. | | | | | | | Nem látjátok, miféle ócska bolhacirkuszban élünk? Óriási csinnadrattával próbálják bedumálni nekünk, hogy az nem is bolha, hanem elefánt! | | | | | | | Csodátlanná, varázstalanná vált az engem környező világ. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ha kinyitok egy újságot, folyton olyan érzésem támad, mintha erőltetett szilveszteri hangulatot akarnának rám tukmálni. Holott ezt a kínlódást szilveszterkor is rühellem. | | | | | | | A libidó, a becsvágy és az irigység a legnagyobb hajtóerő, míg az ember fiatal. | | | | | | | Nem hiszem, hogy a szakácskönyvek által rögzített súlyadatok összefüggenének a végeredménnyel. Az egész méricskélési huncutság pusztán arra való, hogy misztifikálja a világ legprimitívebb szemfényvesztését, azaz a sütés-főzést. Ezáltal ad hatalmat a nők kezébe, holott már úgyis ott van nekik az az uralom, amellyel agyilag és testileg is totálisan lenyomnak bennünket. Hát persze: az erotika! | | | | | | | Eszméletkihagyásig beleszerettem. Talajtól elemelt, lebegtetett állapotba jutottam. Költészetnek éreztem az életet. | | | | | | | Legbensőbb érzéseimet, titkaimat is kigyóntam neki. Szájzáram varázsos feloldását még csak nem is bántam. Mi több, kifejezetten élveztem. Az ő társaságában éreztem bizonyosan, minden sejtemen átáramlóan, hogy élek, hogy ez csodaszerűen szép. | | | | | | | Mostanság mindent lopnak, jó s rossz ötletet, zenei, filmes, irodalmi témát egyaránt. Nem is besurranó kémek többszörösen titkos módján, hanem a piaci légy pofátlanságával teszik ezt, nyúld le, ne szégyelld jeligére. Ilyen spórák közt az ember nem maradhat nagyvonalú. | | | | | | | Meg kell járnunk a saját poklainkat. Ennek elviselésében segíthetünk egymásnak. Ám helyetted én nem szállhatok le a kénköves, rotyogós bugyrokba! | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Szerelem
Kövess minket