|
Kategóriák
|
 | Vavyan Fableeredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró
1956. március 20. — |  Szerző figyelése | |
|  | | | Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát, a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget, a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket, a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát, s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek. Mi voltunk minden: fű, fa, ég és eső, fény és meleg. Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain. | | | | | | |
| | | Szeretlek. Megafrázis. De gyönyörű. | | | | | | | Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet. | | | | | | | Soha nem egy pasastól reméltem sorsom jobbra fordulását, e témában kizárólag magamra számítok. (...) Ha valami könnyelműség folytán mégis járomba dugnám a fejemet, sosem adnám fel a munkámat, se miatta, sem érte. Ellenben egyetlenegy ízben sem mondtam, hogy utálnék szeretni valami férfit. | | | | | | | Széltől, fáradságtól óvó korunkban megrázkódtatásként fogjuk fel, ha valaminő - bármilyen - érzelem ránk talál, s uram bocsá`, megrenget bennünket. Testi egészségért diétázunk, gyúrunk, kocogunk - soha ennyi ápolatlan, slampos, beteg lélek nem senyvedett e bolygón, mint mai napság. Felszínességünk felől nézve így van rendjén. Végre is, nyomban szembe szökik, ha puccos prémben, csontkarcsún jelenünk meg egy társaságban, ám lényegesen kevésbé feltűnő, mi több, teljesen elhanyagolható, hogy bensőnk avas toprongy. | | | | | | | Körülöttem mindenféle színű emberek nyüzsögtek lökdösődős tömegben, reménytelenül hajszolva az életvarázst és tudván is e reménytelenségről; forgatagukat valamiféle kétségbeesett, szomorú haláltáncként érzékeltem. | | | | | | | Tudtam, most csorog keresztül rajtam s a lábujjaimat enyhén elzsibbasztva tüstént ki is ürül belőlem az elmúlt napok mindösszes feszültsége. Ha az ember véletlenül nem figyel oda, hogy folyton íjideg feszes legyen, s akaratlan-óvatlan lazít, bizony ez történik: a szervezet méregtelenít. | | | | | | | Szánom azokat, akik hamis bálványokat imádnak. Holott a hamis bálványok imádtatásának korát éljük. Gondolkozott már azon, mi lesz velünk, ha engedjük elsorvasztani magunkat? Ha ez így megy tovább, az egész emberiség diszlexiás lesz. Minek fárasztanánk magunkat olvasással, amikor éjjel-nappal színes villódzás vesz körül bennünket? Úgy áradnak ránk a helyettünk, s nem általunk elképzelt képek, mint a záporeső. Elkeserítő. Bennem ez amolyan a haj rakja be a csavarót?! érzést kelt. Így is mondhatnám: a bugyi tartja a gumit!? | | | | | | | Manapság szörnyen rosszkedvűek az emberek. Mindenki szóló sikersztori akar lenni. Ha nem jön össze, az illető lerágja magát. De inkább a többieket. Ez ellen kell a pozitív gondolkodás. Védőoltásként. | | | | | | | Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép. | | | | | | | Egy átlagos nő bármit összekeverhet bármivel, ha az nem tartozik érdeklődése homlokterébe. A kocsi általában nem tartozik oda, az csak egy használati tárgy. Nekünk az nem fétis, nem státusszimbólum. Eszköz, amely eljuttat valahonnan valahová, cipekedik helyettünk, és menedéket kereshetünk benne, ha összebotlunk egy öldöklő barommal. | | | | | | | Az, akiből a humorkészség hiányzik, anélkül vesztette el a fél világot, hogy valaha is birtokolta volna. | | | | | | | A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam a kulturális felhozatalt. Álltak a kötetek a stelázsikon, áttekinthetően, nézegettem őket. Három, értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték: segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. A legszimpatikusabbhoz fordultam, és egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé nagyok? A boltoson elúrhodott a rököny, hebegett, habogott, holott az imént még aktívan segíteni akart. Aggódni kezdtem, hogy elveszítheti élete értelmét, ezért megkértem, legyen oly szerfelett kedves, és mutasson nekem egy A betűt. Reszkető ujjal rábökött. Kedvében akartam járni, ezért hosszan örvendeztem az A-nak. Hogy az milyen finom, sikkes, kupolás betű! A pasas megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyét csináltam belőle. Én?! | | | | | | | Szerintem az alkotás és az alkotó ember lényege mélyen összefügg. Úgy értem, hogy csak etikus ember hozhat létre érvényes művet. | | | | | | | Én soha, semmit nem remélek, csak lebegek ár ellen. | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Boldogság
