|
Kategóriák
|
 | Vörösmarty Mihálymagyar költő, író 1800. december 1. — 1855. november 19. | Szerző figyelése | |
|  | | | A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek. | | | | |  | |
|  | És mégis - mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken. | | | | |  | A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. | | | | |  | Az egy szerelmet, még nevét sem adnám: Jobb, égjen a szív, mint fagy ölje meg. | | | | |  | Kár, hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál pogánynak,
Mert pogány vagy és kegyetlen
Híved fájdalmának.
Vagy ha már meg kelle lenni,
Mondtak volna másnak,
Szép-, hamisnak, kellemesnek
Csak ne Laurának. | | | | |  | Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. | | | | |  | Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress. | | | | |  | | Határozz, és kimondtad sorsodat. | | | | |  | Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. | | | | |  | Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán. | | | | |  | | Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. | | | | |  | Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? | | | | |  | Szerelem oltárán Még a fájdalom S köny, minőt nem adhat Többé hatalom; Egy kicsin köny, ah de tenger, Melyben a szív - s életinger Mélyen sűlyed el. A köny elhullt s érzeketlen, Tompán, bútlan, örömetlen Áll a puszta mell. | | | | |  | Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! | | | | |  | Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok. | | | | |  |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|