Szulejmán

török történelmi televíziós szappanopera (2011-2014)

Figyelés

Az apák nem válogathatják meg gyermekeiket (...), ahogy mi sem az őseinket.

A hatalom kétélű penge.

Erőm, gyengém, titkom, tanácsom, vezetőm, szultánom, padisahom, emírem, világomnak összes éke. Levegőm, fuvallatom, vihart tépő fénysugaram. Ha meghalok, mert eljő a halál, ezeket mind elhagyom, de maradok ablakod alatt dalnokod, s magasztallak, bárhova is jutok. Reszkető szívvel, könnyező szemmel már Muhibbi-ként búcsúzom.

Amikor eljön az utolsó órád, jussanak eszedbe cselekedeteid, és lelkeddel mérlegeld azokat, csakis akkor nyílhat meg előtted a mennyek kapuja.

Az élet nem arról szól, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne vagy amit megálmodott. Közel sem! Az ember csalódik, félreismer, rosszul dönt, és még sorolhatnám a bajokat. Ezek elől a menekülés nem a dac, hanem a felismerés és a problémák megoldása, akár kibeszélésükkel.

A szeretetben légy a nap, barátságban és testvériségben az áradó folyó. Vétkeidben a sötét éjszaka, alázatodban a világos ég, haragodban a halott. Légy minden, ami vagy, anélkül, hogy lássalak, valójában ki is vagy.

A létezés a szerelemben van elrejtve. (...) A halál most engem szólít. A nap utoljára kelt fel nekem. Megfordulok, és magam mögött látom a szerelmet, mely egész életemnek értelmet adott.

Menny és pokol között járok most a purgatóriumban. Életem vajon így fog eltelni? Amikor meglátom arcodat, a mennyek kapuja nyílik meg előttem, és a boldogság felé haladok, míg távollétedben a pokol tüze izzítja lelkemet. Lángolok, éget a sors vesszőcsapása.

Egy hívőt tényleg nehéz letéríteni az útjáról, akárhonnan is jön, akármilyen nyelven beszél vagy tanult, akármelyik vallást is szolgálja, mert a szívében mindig a maga igazát hordozza. Így azzal él és azzal hal.

Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.

Milyen csöndes lett minden. Szinte csak szívdobbanásomat hallom. S ez a szag. Rózsaillatot szeretnék most érezni. A lelkemig hatol a vérnek és a puskapornak bűze. Ó föld, fák, levelek, madarak, ne hallgassatok uratok győzelmének napján, vigyétek hírét a széllel. Lelkünk porával, de hitünk diadalával, hogy a világ is érezze győzelmünk kesernyés zamatát.

Minden élet, amit valaha kioltottál, lelkedet feketíti be.

A szerelem sem mentség, ha elvakítja az embert, de szerencsére az idő mindent meggyógyít.

A sors néha kegyetlen, de ez teszi erősebbé az embert.

Hogyha szerelmes vagy, éld meg a magányát is, hogyha úrnak teremtettél, éld meg a szolgaságot. Lásd a szépet, akár az elmúlás orcáján is, lásd a csúfot akár a rózsának aranyló szirmain. Légy a tündér, légy a szerelemnek bolondja, hogy annak lángjában lelked testet öltsön.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ