Széchenyi István

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.

Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.

Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.

Bizonyosan testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír.

Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.

Becsület nélkül az Istennek minden adományai keserűk.

Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni nem lehet.

Az öncsalás esztelenség.

Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.

Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.

A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.

Az ember annyit ér, amennyit használ.

A tett első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll, s csak azután jő az író.

Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!