Széchenyi István

Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!

Kétféle rendőrség van: az egyik a vagyont, az életet biztosítja, a másik titokban bevádol és általában hamisan. A mienk Magyarországon a második fajtából való; pedig az elsőből valóra lenne szükség.

A szépség, korlátolt szemünk és látásmódunk szerint, emberi méretekben nyilvánul, és emberi egységben. Egy légy szépsége számunkra észlelhetetlen, és egyedül csak Isten gyönyörködik a világmindenség szépségében.

A nem-szeretett lény könnyei sohasem érintik és hajtják meg szívünket. Sőt, mintha jogot adnának rá, hogy közönyösek legyünk, mikor talán szánalmat éreztünk volna. Ők adnak nekünk fegyvereket, félelmeseket! De győzelmeseket, mert mit érhet el izzó szerelem jéghideg közöny ellen?

Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain.

Mindig van a politikai gyilkosban valami zavaros vágy, hogy még áldozata előtt is igazolja magát: akar valamit mondani a mentségére még akkor is, ha amit mond, se ő magát, se senki mást nem győzhet meg. - Talán egyetlen ember sem képes elkövetni a bűnt ürügy nélkül.

Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.

Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.

Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.

Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.

Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.

Tisztelek minden véleményt - kivéve a megvásároltakat - ezeket megvetem.

Tőlünk függ minden, csak akarjunk!

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.

Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.