Szalai Vivien

(101 idézet)

1982. augusztus 17. —
magyar újságíró és író

Figyelés

Könyvek

Próbálom elhessegetni a soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben születik valami új, valami nagyszerű. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk és megvalósítjuk az álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani és melyiket hagyjuk elveszni. Különben is van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk.

A férfiak folyamatosan hódítani akarnak, legszívesebben lefeküdnének minden útjukba kerülő nővel, a nők pedig örök lángolásra, szerelemre vágynak. Ostoba tinédzser fejjel és felnőtt nőként is.

Két ember találkozása egyszerre lehet isteni adomány és embertelen szenvedés forrása. Mert csak a mesében fordul elő, és a valóságban soha, hogy két ember minden bonyodalom nélkül, szabadon szeretheti egymást és egymáséi lehetnek. Ha ez így volna, nem lenne annyi félrelépés, válás, titkos románc, boldogtalan nő és férfi. Ám az emberek szeretik a bonyodalmakat, különösképpen a szerelemben.

Nem tudom, milyen az, amikor lehet egy férfira számítani, aki önzetlenül ad, és nem csak elvesz. Nem tudom, milyen érzés, amikor egy férfi, egy apa, egy férj, egy fivér nem kér tőlem semmit, csak egyszerűen szeretni akar.

A tiltott gyümölcs mindig édesebb, a nőknek és a férfiaknak egyaránt az kell, ami elérhetetlen, amit nem kaphatnak meg, amiért küzdeni kell. Akkor is, ha az, ami már a birtokukban van, sokkal értékesebb vágyuk titkos tárgyánál.

A férj a feleségével, a szajha a bánatával marad. Helyreállt a világ megszokott rendje.

Ahogyan a megbánásban, úgy abban sem hiszek, hogy egész életünkben a múltat kellene okolni nyomorúságos jelenünkért vagy kilátástalan jövőnkért.

A halál árnyékában elgondolkodunk az életünkről. Átkozzuk magunkat, hogy sok mindent másként kellett volna csinálnunk. Fogadkozunk, ha megússzuk és kapunk még egy esélyt, akkor mindenen változtatunk. Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek.

- Hogy érted, hogy mi vagyok?
- Úgy, hogy nem tudom, mi vagy. Lehetőség vagy probléma.

Az ember néha behunyja a szemét, hogy ne lássa a rossz dolgokat. És abban reménykedik, hogy mire kinyitja, már csak a jót látja meg.

Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. És nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk belőle.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ