Szabó Tibor Benjámin

(8 idézet)

1976. augusztus 21. —
író, szerkesztő, irodalomtörténész

Figyelés

Könyvek

A nyugati nevelés minden szempontból kudarcot vallott, egyetlen területen eredményes csak, de ott maximálisan, könyörtelenül: örökíti, újratermeli a belső nyomort.

Hiába erő, akarat, mert a kódolt programon változtatni nem lehet, a jellem utat tör magának, a veleszületett ösztön rajzolja a sorsot.

A kutyák falkában élnek, rivalizálnak, verekszenek az erősorrendért. De minden kutyában működik egy kötött program, beléjük van építve egy fék. Ha érzi, hogy gyengébb a másiknál, ösztönösen megadja magát, a hátára fekszik, fölemeli a lábait, nyüszít. Ha pedig ő az erősebb, és a másik fél már feladta: nem támad tovább. Ezzel az ösztönnel védi magát az élet. Hogy nem kell elpusztítani a legyőzöttet, mert máskor, mások ellen még lehet ő az erősebb. Hogy nem csak egy maradhat.

Amikor a kutya eltűnik az ember mellől, az tünete valami másnak. A felbomló rend, a kizökkent világ fúj így riadót. Hogy elsodorja a négylábút.

A kutya szimbólum is. Már ha felnőtt emberé. Szimbóluma egy státusznak. Hivatalos igazolás a helyes életről. A kutyatartó olyan, mint a házasember: nyugodt és megbízható. Béketűrő.

A kutya nem passzió, nem kedvenc. Hanem metafora. Azt jelenti, hogy az embernek dolga van a világban. Hogy tele van szarva a kert, és azzal valamit tenni kell. Hogy a dülöngélő kerítést muszáj megjavítani. Hogy a hátsó ajtót zárva tartani, ha a vacsorából apád is akar enni. Hogy észnél kell lenni.

Elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.

Három nagy igazságot tud apád. Hogy semmi se egyszerű, hogy nincs ezzel mit tenni. Ez kettő. És bennük, rejtve ott a harmadik. Hogy becsületen nem lehet boldogságot venni. Majd rájössz.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ