|
Kategóriák
|
|  | | | Szertefoszlik az utolsó dallam a légben, a világ egy pillanatra nem vesz lélegzetet ennyi szépség után. | | | | | | |
| | | Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást. | | | | | | | A halál csak átmenet, egy hely, ahol várni kell, ahogy az öltözőben várunk, mielőtt kimennénk játszani. | | | | | | | Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle. | | | | | | | Mort úgy vélte, hogy az emberek - még azok is, akik megpróbálnak őszinték lenni magukhoz - képtelenek elfogadni, ha véget ér valami. Még akkor is bíznak, vagy legalábbis megpróbálnak bízni, ha már a végső döntést is felírták a falra, méghozzá akkora betűkkel, hogy több száz méterről is elolvashatja bárki. Ha valami igazán fontos, könnyen csal az ember, könnyen összetéveszti a valóságot egy szappanoperával, és meggyőzi magát arról, hogy nem kell olyan sötéten látni a helyzetet, végül úgyis minden jóra fordul... talán éppen a következő reklám után. Mort arra gondolt, hogy az önámítás csodálatos képessége nélkül az emberiség valószínűleg még őrültebb volna, mint amilyen őrült jelenleg. | | | | | | | A középiskolában már megkezdődik a visszavonhatatlan döntések sorozata. Ajtók zárulnak be halk kattanással, s a zajukat csak évekkel később, az álmaiban hallja tisztán az ember. | | | | | | | A férfiak küszködnek, a nők meg port törölnek. | | | | | | | Nincs mitől félnie, az idő csak legenda, a halál csak álom, és minden rendben van. | | | | | | | Sötétben tudniillik megváltoznak a dolgok, (...) - kiváltképp ha az ember egyedül van. Ilyenkor a képzeletet fogva tartó ketrecről lehullik a zár, és senki sem tudhatja, mi tör ki a rácsok közül. | | | | | | | Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle. | | | | | | | Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerű és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerű és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerűsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti. | | | | | | | Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon. | | | | | | | A távollét nem teszi okvetlenül szeretőbbé a szívet, de határozottan frissíti a szemet. | | | | | | | Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt. | | | | | | | Nem hiszem, hogy létezik egy igazi, gondolkodó Isten, aki feljegyzi minden madár halálát Ausztráliában, vagy minden bogárét Indiában, egy Isten, aki nagy aranykönyvébe beleírja minden bűnünket, és ítélkezik felettünk, amikor meghalunk - nem akarok egy olyan Istenben hinni, aki szándékosan rossz embereket teremt, hogy aztán szándékosan elküldje őket megsülni a pokolba, amelyet szintén ő teremtett -, de azt hiszem, hogy kell lennie ott valaminek. | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző figyelése
Kedvenc
Zene
Előző oldal
Kövess minket