Somlyó György

Somlyó György

magyar költő, író, műfordító
1920. november 28. — 2006. május 8.

Szerző figyelése

Somlyó György könyvei

Nem múlik el semmi - csak attól
aki gyenge elhagyni azt ami széthullt

Semmi se vész el - csak az veszti el mindenét
aki görcsösen fogja kezében azt ami nincs.

Mindent bámulok én, ami él.
Forró kamasz-inger
űz, hajt, vonz és kerget mindje után...
De csak egy van,
egy csak igaz szerelem, mely nem hajt útlan utakra,
egy, ami ott helyben lélekzetfojtva megállít
s túlnő önmaga százrétű vagy egyszerü lényén,
mintha csak egyszeriben minden megnyílana benne,
egy csak a megrázó perc, mely nemszűnő teljesedettség,
egy - például e félig-nyílt nagy rózsa a kertben.
Egy csak - amit úgy hívunk köznapi nyelven: a szépség.

A költészet az egyetlen emberek által gyakorolt mesterség, amit nem kell és nem lehet sem tanulni, sem megtanulni. Nincs és sosem volt iskolája (legfeljebb a "történetírás", az "irodalomtörténet" kreált számára utólagos "iskolákat"). Ez a tanulatlanság és tanulhatatlanság lehet az emblémája. És ez az, ami (ily módon műveletlen) művelőit - mindenféle távoltartások ellenére - összetartja. Valamint az, hogy mindenütt a világon (a mi általunk ismert világon) mindenütt létezik térben és időben, mindenkor és mindenütt. Valamint az, hogy nem csak tanultsága nincs, hanem eszközei sincsenek. Pontosítva: nem lehet tudni, miképp és hogyan keletkezik.

Sokszor azt hiszem, hogy életem folytonos "mulasztás" volt. Vagy talán lehet, hogy mindannyiunké az? Ki az, aki azt hiheti, féltében visszanézvén, hogy mindig akkor és ott lett volna, ahol és amikor ott kellett volna lennie, vagy szeretett volna lenni? És azt tette vagy nem tette volna, amit tennie kellett vagy nem kellett volna tennie? Mindig ott lett volna teljes készületben este hétkor a ráosztott vagy magától kreált szerepében életének színpadán, ahogy a színészek, a zsenik és a csepürágók egyaránt, amikor megcsördül az ügyelő csengője?

Hát azt mondja a jog
Majd akkor lesz jogod
Ha te magad kizsarolod
S ha nincs rá hajlamod
Ütheted bottal a jogod
Nyomát vagy magát a jogot
A fő az ütés meg a bot
Időtlen idők küzdelme
Miképp adjunk jogot a jognak
Hogy joga legyen jognak lennie.

4

Ami volt
s már nincs
az többé sosem lesz
de mindig van.

34

Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.

Ha nem szeretek többé romlandó lesz időm
Összefut mint a tej ha nem szeretek többé

Szembenjő az halál ha nem szeretek többé
Ha nem szeretek többé elmegyek meghalni

Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű. (...)
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág...

Ez a perc, ez a már jelenvalóságában elfeledett, amely úgy múlt el, mintha el se jött volna, ez a megízleletlen íz, ez a parlagi föld, ez az elgurult gyöngy,
ez is az életed volt,
ez is egy volt a majdan oly pontosan megszámlálhatókból, egy az egyetlenekből, egy azokból, amelyeket soha többe nem lehet mással helyettesítened.

(Mi mindent tartogat számunkra minden pillanatban a világ)
(Mi mindent ragad el tőlünk a világ minden pillanatban)

S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal.

Annyit beszéltem s mindig néma voltam,
annyit mentem s máshová nem jutottam,
tapinthatatlan cellák fala zár,
az egyik ólomból van lágy szivemnek,
másik pókhálóból fényes eszemnek,
anyám, anyám, szülj engem újra már!

Szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek
szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret.

Már csak elalvás előtt gondolok rád
nem szeretlek már hát nem is gyűlöllek
pedig tudom gyűlölnöm kellene
ha tudnám gyűlölni akit szerettem.