Popper Péter

Popper Péter

magyar pszichológus
1933. november 19. — 2010. április 16.

Szerző figyelése

Popper Péter könyvei

Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek a konformista nyomásoknak. Ha nem hódol be, annak van egy komoly rizikója, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja, nincs semmi különbség. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.

Az összes társadalmi berendezkedés közül, amelyek az őskortól a görög antikvitásig és az után létrejöttek, egyik se tudta megadni azt, amit a görög antikvitás megadott az állampolgárainak: hogy egyszerre, egyidejűleg lehettek intelligensek és boldogok. Minden más társadalom csak azt a választási lehetőséget kínálta és kínálja fel még ma is a polgárainak, hogy lehetnek intelligensek és depressziósak, vagy boldogok és hülyék. Lehet választani! De egyidejűleg nem kaphatják meg a kettőt.

Önbecsülés nélkül (...) hamar lezüllik az ember. Hiszen aki nem számít, bárhogyan viselkedhet. Ugyanígy lezüllik az a társadalom is, aki nem becsüli az egyént.

Ember nem lehet többfelé hűséges.

Az önmagát vállaló gazemberség ritka jelenség.

A szorongás ellen (...) többek között mítoszokkal lehet védekezni. Tehát a XX. századot előreláthatóan a mítoszéhség fogja jellemezni. (...) Mitizáltunk és ma is mitizálunk társadalommegváltó ideológiákat, politikai vezéreket, pártokat, misztikus közösségeket és vezetőiket, ufónak nevezett gépesített angyalokat, fény- és energiaadókat, cleareket, kézrátevőket, csodadoktorokat, a fajelmélet apostolait, sátánosokat, az egészséget, az életet meghosszabbító, de örömtelenné is tevő életmódszabályokat és még mi mindent...

Ha szertartás kell a hűséghez és bizalomhoz, akkor a hűség és a bizalom már oda van.

Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom.

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.

Az európai ember azokat is tiszteli, akik nem értenek vele egyet, mert tudja, hogy az igazság sokarcú és mindig relatív.

Szánom-bánom, de én gyakran elhallgatáspárti vagyok. Volt már szó ilyenekről, hogy ne hallgassunk el semmit, mert saját magunkat tesszük tönkre, megmérgezzük magunkat a hallgatásunkkal, a magunkba fojtott indulatokkal. És a kimondott szavak, a kiélt indulatok nem ölnek néha?

Az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható "közöm van ehhez az emberhez" érzésről is.

Figyelj csak! Ma van az a nap, amitől tegnap annyira féltél.

Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.

Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. És hallgatnunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.