Philip Kindred Dick

Néha úgy gondolom, hogy ezt a bolygót megigézték. Alszunk vagy transzban vagyunk, és valami azt láttatja velünk, amit ő akar, arra emlékszünk és azt gondoljuk, amit ő akar. Vagyis azok vagyunk, amiknek ő akar minket. Vagyis nincs igazi létezésünk. Valaminek a szeszélyétől függünk.

Az igazságot gyakorta túlértékelik. Legtöbb esetben a kegyes hazugság jobbat tesz. Főleg férfi és nő között; sőt, bármikor, ha nőről van szó.

Vannak ilyen nők; azok, akiket a legjobban szeretünk, akiknél esélyünk sincs, mert az már abban a pillanatban elillan, ahogy rázárjuk a kezünket.

Az ipari vagy katonai szabotázs leghatékonyabb formája az, amelynél sosem lehet teljesen - vagy egyáltalán nem - bebizonyítani a szándékosságot.

Senki sem látja a valóságot olyannak, amilyen.

A világ nem vesz észre, és emlékezni sem fog arra, mit csinálunk itt.

Ne gondolkodjon hosszú távban. Csak vacsoráig vagy lefekvésig. Behatárolt időintervallumok, feladatok és örömök. Menekvések.

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.

Az őszinteség az egyszerű emberek luxusa.

Az ember mindig választhat két hely között: az otthon és a világ a többi emberrel.

A neurózis szándékos megállás, mozdulatlanná dermedés az élet országútján.

Az őrültek társadalmában a betegek az egészségesek.

Végül is az örökkévalóság elég hosszú idő.

A valóság csak egy nézőpont.

A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne.