Paulo Coelho

Paulo Coelho

brazil író
1947. augusztus 24. —

Szerző figyelése

Paulo Coelho könyvei

Az igazi ellenségek (...) nem azok az ellenfelek, akik azért jönnek, hogy próbára tegyék a bátorságodat. Hanem a gyávák, akik azért jönnek, hogy próbára tegyék a gyengeségedet.

Hűséges vagy, mert kimondod, amit érzel. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki összetéveszti a hűséget azzal, hogy minden hibát szó nélkül elfogad.

Az emberi természethez hozzátartozik, hogy amit akar, azt a lehető leggyorsabban akarja. Amitől fél, attól meg azonnal meg akar szabadulni.

A csodák nem a természet törvényeinek ellentmondó dolgok; csak azért gondoljuk, hogy azok, mert nem ismerjük a természet törvényeit.

Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.

Csak azzal harcolj, aki érdemes rá. Olyannal ne, aki különböző fortélyokkal csak meg akar hosszabbítani egy olyan háborút, ami már véget ért.

Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz. Hiszen éppen velük vagyunk a legóvatosabbak, mert félünk, hogy megsebeznek.

Így történnek a csodák. Elszakítják a fátylakat és mindent megváltoztatnak, de nem engedik, hogy meglássuk, mi van a fátylak mögött.

Szeretni annyit tesz, mint nyitottnak lenni a csodákra, a győzelmekre és a vereségekre, mindarra, ami életünk során történik velünk.

Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.

A hűség igazi gyöngyszem a homokszemek között, amit csak azok láthatnak meg, akik valóban értik, hogy mit jelent.

Ha valaki eszmékért vagy eszményképekért száll szembe veled, fogadd el a kihívást - mert nincs olyan pillanata az életnek, amelyben ne lappangana a konfliktus, melynek néha napvilágra kell kerülnie.

A gyűlöletért ne gyűlölettel fizess, hanem igazságossággal. A világ nem ellenségekre és barátokra oszlik, hanem gyengékre és erősekre.

A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját.

Nem azok a barátaid, akiket mindenki bámul, akik elkápráztatnak. (...) Azok a barátaid, akik nem várnak arra, hogy a dolgok így vagy úgy eldőljenek, hogy aztán ők is eldöntsék, hogyan viselkedjenek. Minden egyes tettükkel döntenek, akkor is, ha tudják, hogy ez kockázatos.