Oravecz Nóra

Oravecz Nóra

magyar írónő

Szerző figyelése

Oravecz Nóra könyvei

Sokan fogják várni a pillanatot, amikor elbuksz, még többen akarnak majd ártani neked, de a te dolgod csak annyi, hogy ne vegyél róluk tudomást. (...) Abban a pillanatban, hogy figyelmen kívül hagyod a külvilágot, és nem azonosulsz a rólad alkotott véleményükkel, végre önmagad tudsz lenni. Nem az, aminek mások látnak, hanem az, aki valójában vagy.

Tudd, hogy mi tesz boldoggá, és tarts ki mellette mindenáron - akkor is, ha mások támadnak érte, ha egyedül maradsz, ha senki sem támogat. Igen, nehéz lesz. Támadni fognak, magadra is maradhatsz. De tudod, az az élet, amit megedzenek, nagy dolgokra képes. Az, amelyik mindent kibír, a nehéz leckéket is megoldja, mert tudja, képes rá.

Nagyon fontos, hogy amikor nagy sikert fut be egy könyved, ne hidd el, hogy te vagy a zseni (...). A legjobb sztorik, könyvek, történetek mindig csak úgy jönnek valahonnan - nem te találod ki.

Az élet folyton tesztel, ha nem figyelsz, könnyedén elbukhatsz. Megtörténhetnek a legjobb dolgok, de ne várd, hogy a rossz majd elkerül. Megvalósíthatod az álmaidat, haladhatsz az újak felé, de egy dolog biztos: folyton fejlődnöd kell, és bizony csak úgy válhatsz erősebbé, ha az élet folyamatosan próbára tesz.

Megváltozik a mosolya annak, aki tudja, hogy merre tart. Mélyen a szívében dobog az érzés, hogy van tovább.

Minden kapu nyitva áll előtted, csak be kell sétálnod rajtuk - persze arról is tudnod kell, hogy az út rögös, akadályokkal, kátyúkkal teli, szűk ösvény. Olyan, amin ha nem figyelsz, pillanatok alatt a sötétségben találod magad. Hogy onnan képes leszel-e kimászni, csak rajtad múlik - és azon, hogy mennyire figyelsz.

Talán túl sokat agyalunk azon, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e boldogság, hogy szeret-e majd, hogy marad-e, hogy mit akar, hogy miért nem történik az, amit te szeretnél, miközben elfelejtünk valamit: megélni a pillanatot, ami mindig ott áll előttünk arra várva, hogy szebbé tegye a napunkat.

Az, aki bátor, az, aki nyitott, folyton tanul, változik. Beengedi azt, ami érkezik, ad neki egy esélyt, de sohasem ítélkezik. Halad a saját maga megismerése felé vezető úton - letéríthetetlenül, akadályokkal nem foglalkozva valósítja meg magát.

Mindig beleképzeltem másokba mindenfélét, és így olyan valakinek a szeretetére vágytam, aki valójában nem is létezett. Az viszont, hogy igazából milyenek az emberek, nem érdekelt. Nem tudom, milyen az, ha valakit úgy igazából ismersz. Érted? Nyilván milliószor csalódtam emiatt, legyen szó barátságról, vagy épp pasikról. Ami nem is csoda, hiszen nem a valóságra figyeltem, hanem az elképzeléseimet akartam ráerőltetni az emberekre.

Az életnek egyetlen értelme van: hogy szeress, és hogy szeressenek. Hogy érezd, tartozol valahova. De csak az után, hogy megtaláltad a helyedet.

Ne azért akarj együtt lenni valakivel, hogy téged erősítsen, hogy tőle kapd meg a szeretetet, amire vágysz. Azért legyél együtt valakivel, mert vele akarsz lenni.

Meg kell tanulnom bízni a sorsban. Abban, hogy akinek mellettem kell lenni, az mellettem is marad.

Amikor egy új valaki felbukkan az életedben, előbb megszereted, de aztán mindig történik valami, és te újra egyedül maradsz. Ami nem is lenne baj, de te ezzel újra megerősíted magadban, hogy téged nem lehet szeretni.

Hiszek benne, hogy mindenki okkal válik olyanná, amilyenné. Hogy mindenkinek megvan a saját múltja, a saját fájdalma, amit a saját módján próbál kezelni.

Eddig folyton elveszítettem azokat, akiket szerettem. Kevesen voltak, mert nem mertem igazán szeretni. De az élet rákényszerít a maga eszközeivel, hogy nyissak.