Oravecz Nóra

Oravecz Nóra

magyar írónő

Szerző figyelése

Oravecz Nóra könyvei

Szerintem az emberekben a legnagyobb gát az, hogy arra figyelnek, mit szólnak mások.

Szabadságot csak annak adnak, aki tudja kezelni, aki megérett rá. Aki nem törik össze a súlya alatt, aki több lesz általa. Aki nem lustul el, aki tudja, hogy egyszerűen még keményebben kell dolgozni, és nincs megállás. A szabadság nagy áldás - és egyben átok is. Ha azt csinálhatod, amit szeretsz, szabad vagy.

Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz.

Az életedet te választod meg, nem más helyetted. Eldöntheted, hogy mit akarsz, és ha azt választod, amit a sors is neked szánt, akkor bizony segíteni fog. Választhatsz mást is, ő mindig arra fog várni, hogy merj rálépni a sajátodra, hogy segíthessen. Hiszen a cél az, hogy teljes legyél, hogy abban az életben élhess, amit mindig is a magadénak éreztél.

Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. (...) Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

A szürkeség időszakos, ha sokat teszel azért, amiben hiszel, az majd kiszínezi, eltünteti a fájdalmakat. De eleget kell tenni érte, mert a csodákat csak az kaphatja meg, aki hisz benne, és bízik abban, hogy megérdemli, hogy lesz majd olyan nap, amikor úgy ébred fel, hogy végre nem érzi magát kívülállónak.

Ne merd feladni. Ne gondolj rá, nincs ilyen opció, nem létezik. Aki feladja, veszít, csak vesztes döntésekre képes, hasonló embereket vonva maga köré, egy életre megnyomorítva a jövőjét. Te döntöd el, hogy mennyire nehéz, rajtad áll, hogy mikor adod fel - meg az is, hogy erőt veszel-e magadon, és nem törődve a nehézségekkel folytatod az utad.

Az, ami túlságosan nagy tűzzel lobban fel, ugyanolyan hamar ugyanannak a tűznek a martalékává válik. A tűztől pedig sokan félnek. Megégetni magukat, fájdalmat érezni, sebeket szerezni senki sem szeret. Úgyhogy abban a pillanatban, ahogy véget ér a varázslat, már próbálják is kiverni a fejükből azokat a pillanatokat, amikért élünk, ... lehetetlenbe vágják a fejszéjüket, mert bizony ha valaki hatással van rád, azt nem tudod csak úgy kiverni a fejedből, akármennyire is kontroll alatt akarod tartani az életedet.

Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled. Igen, rémisztő lehet. Kicsúszhat az irányítás a kezeid közül, mármint az érzelmeid felett... Na és aztán mi van? Nem élhetsz jégcsapként egy életen át. Elfogadhatod, vagy nem. De nincs olyan, hogy kérek is meg nem is. Jövök, ha elfogy és épp más nem adja meg, de egyébként meg magas ívben elkerülöd. A szeretet nem játék. Nem szórakozhatsz vele kényed kedve szerint. Akkor kezdhetsz el igazán aggódni, ha már magas ívről tesz rád, és még véletlenül sem közeledik. Akkor aztán kapálózhatsz, lehet, hogy késő lesz.

Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. (...) Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is.

Vannak világok, amiket kinövünk. Megharcolunk érte, benne élünk, aztán meg érezzük a késztetést, hogy egy újat hódítsunk meg. Ugord csak át az akadályokat, merj csak hinni abban, hogy képes vagy legyőzni a nehézségeket, merd elengedni a biztosat a bizonytalanért, hiszen ha hiszel abban, hogy nincs vége a világnak azután, ahol most vagy, és mindig csak jobbat kaphatsz attól, amiben épp élsz.

Vannak határok, falak, korlátok, el is döntheted, hogy szépen megbújsz mögöttük, de dönthetsz egész másképp. Úgy, hogy azt mondod, olyan nincs, hogy képtelen vagy átugrani, vagy hogy mögötte már nincs semmi, és inkább addig feszegeted a határokat, bontogatod a falakat, vagy próbálod átugrani a korlátokat, amíg rá nem jössz, hogy képes vagy eltüntetni őket. Hiszen minden legyőzhető, ha hiszel magadban.

Semmi sem történik véletlenül, senki sem viselkedik véletlenül úgy, ahogy. Mindennek oka van, és bizony addig, amíg nem nyitod fel magad, és nézel mélyen a lelkedbe, azt fogod hinni, hogy veled van a baj. (...) De a saját korlátaid felfeszegetése mindig újabb kapukat nyit meg a szabadság felé.

Korlátok valójában nem léteznek, csak azok, amiket te állítasz - az is mind illúzió. Egyszer elhitted, hogy kell, hogy legyenek, mert másoknak is vannak, és máris leblokkoltad magad. De tudod, csak egyszer kell elhinned, hogy az élet többről szól, mint ácsorgásból és annak elfogadásából, hogy ez az egész csak annyi, hogy vagy, és nem történnek csodák.

A jóga arról szól, hogy bármi van körülötted, te magadra figyelsz, és nem érdekel az, hogy valaki esetleg bámul, vagy rajtad nevet. Te csak magadra koncentrálsz, arra, hogy mennyire tudod a testedet rábírni arra, hogy megoldja a feladatot. Uralkodnod kell a testeden és magadon - és nem a kifogásokat keresni.