Nahalka István |
Nincs még egy szakma, amelyet szinte minden korban olyan erősen meghatározott volna az adott politikai, hatalmi konstelláció, mint a pedagógiát.
Ameddig a társadalom jobbára konfliktusmentesen beilleszkedő, a fennálló viszonyokat kritika nélkül elfogadó, engedelmes állampolgárokat, szavazókat, munkaerőt vár el az iskolától, s csak kis számban kritikusabb szemléletű, kreatív embereket, addig az iskola nagyon nehezen tud megszabadulni az e helyzet által létrehozott korlátoktól.
Lehet akármilyen jó problémamegoldó képességünk (...), ha azon a területen, amelyen a probléma felmerült, nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel, nem tudjuk megoldani a problémát.
A hátrányos helyzet nem "bekerül" az iskolába, a hátrányos helyzet az iskolában manifesztálódik. Nem lenne, ha nem működnének az iskola legtöbbször észre sem vett egyoldalúságai, megkülönböztetései.
A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.