Müller Péter

Müller Péter

magyar író, dramaturg
1936. december 1. —

Szerző figyelése

Müller Péter könyvei

A kudarc és a vereség a legnagyobb tanítómestere annak, akinek "van Csillaga és hisz a Hitben!"

2

Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!

Párkeresőknek tanácsolnám, hogy figyeljék meg az esetleges jelöltjeiket, hogyan bánnak az állatokkal. Mennyire tudnak kutyául. S mennyire hallgatnak rájuk. Mennyire értik meg néma beszédüket. Jelzéseiket. Mennyire ismerik az érzéseiket, az üzeneteiket, ősi tisztaságukat, s az embertől tanult ravaszságaikat. Arra is figyeljenek, hogy ha valakinek rossz jellemű a kutyája, ahhoz nem szabad férjhez menni. Vagy azért, mert nem tudta megnevelni, sőt, talán rosszra nevelte, vagy azért, mert a kutya átvette gazdája jellemét. Köszönj el az ilyen embertől, s emlékül küldj egy csontot neki.

Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.

Akik rosszat mondanak rólad, azoknak a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok!

Ha van belső Vezetőd, ne hallgass senki másra. Ha nincs, akkor se hallgass senkire, hanem keresd meg Őt. Senki sincs abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhatna feletted. Figyeld meg a bírálódat: önmaga felett sem tud ítélkezni! Tisztán látni bennünket csakis isteni szemmel lehet, de ezzel senki sem rendelkezik.

A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.

Minden nőre rá lehet mondani, hogy csúnya. Minden írói műre, hogy gyenge. És minden emberre, hogy rossz. Te azokra hallgass, akik szebbnek és jobbnak látnak, mert ők fölfelé néznek benned, s ez a szeretet perspektívája.

Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett beismerés.

Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.

Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.

Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.

Az él jól és bölcsen, aki tudja, hogy a küzdelem az élet értelme. És élvezi. Minél nehezebb, annál inkább. És küzd vidáman, játékosan, hittel és önbizalommal.

Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.

A segítők mindig készen állnak. Emberek, angyalok, látható és láthatatlan lények egész serege. De addig nem indulhatnak a segítségedre, míg te - önmagadtól - a föltápászkodás és fölemelkedés nagy erőfeszítéseit nem teszed meg.