Müller Péter

Müller Péter

1936. december 1. —
magyar író, dramaturg

Figyelés

Könyvek

Azt, hogy mitől vagy boldog, nem lehet megmondani. Mert nem kell hozzá semmi. Ha valaki válaszolni tud a mitől kérdésére, már nem boldog, csak örül.

Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk.

A nyugalomtól megőrülünk. A csendben zajt csinálunk, a békében keressük a szenzációkat. A telefont ki lehet kapcsolni, de a lelket lecsendesíteni nagyon nehéz. Pedig a nagy megoldások mindig a nyugalomban születnek.

Ahogy a hangok alaphangja a normál Á - úgy alaphangja a léleknek a derű. A zenészek is szüntelenül hangolnak. Nekünk is kell! Az élet lehangolja a hangszereket - bennünket is. Hangolni kell!

A nevetés, (...) nem a gúny, nem az irónia, nem az, amikor másokon röhögünk, hanem amikor saját magunkon! De úgy, hogy a könnyünk is kicsordul néha! Ezt hívják szívből jövő nevetésnek! Így csak a mélységesen bölcs ember tud nevetni. A jó lélek.

Ha beszélek hozzád, számolok azzal, hogy lefordítod magadnak a mondanivalómat! Ezzel számolj te is! Hogy a másik ember: egy másik világ! Minden egészen más benne! A képzelete, a gondolatai, az érzései, a vágyai és a reményei.

Kevés ember tud csatát nyerni a hangulatai ellen.

Minden tévút jó valamire. Minden botlás és tévedés gazdagít, ha jól élsz, és igazán. Próbálj akár csak egyetlen szálat kihúzni a múltad szövetéből - összeomlik az egész!

Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.

Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani.

Jóval könnyebb egy ember lelkét elvarázsolni, mint a varázslatból fölébreszteni.

Nem vagyok ellene a varázslatoknak, de vannak rossz varázslatok is. És ha ebben élsz, nincs más menekvés, csakis a felébredés. Hidd el, nemcsak az álom, a valóság is lehet szép.

Az érzéketlenség divat. És az a hülye téveszme, hogy amit nem mutatunk, az nincs is. (...) Sírj, zokogj, bőgj és jajgass! Légy valódi, és büszke rá, hogy érző lelked van.

Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van.

Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóságod egybeesik. És ez addig tart, amíg így van. Utána jön a kiábrándulás. A csalódás nem egyéb, mint hogy ez a kettő szétesik. Az álom még tartana, de a valóság sajnos nem az! Egy ideig még próbálsz álmodni, de egyre inkább látod, hogy nem az! A valóság nem fedi az álmodat!

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ