Müller Péter

Müller Péter

magyar író, dramaturg
1936. december 1. —

Szerző figyelése

Müller Péter könyvei

Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni. Az ítélet szétszed, a szeretet összerak. De ha ott hagyod, ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna.

Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban - és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni... Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs "beteljesülés"... Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető.

Aki a sorsa útján jár, gyakran törvényszegő. Olyasmit tesz, amit sem apja, sem anyja, sem a társadalom nem helyesel. Ami miatt "nem nézi jó szemmel" a világ. Mégis megteszi, mert arra vezet az útja. Ilyenkor minden nevelésünktől kapott morális szabály érvénytelenné válik.

16

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se.

Ha felfedezed a középpontodat, még irányítani is tudod lelkedet és a körülményeidet. Onnan, önmagadból tudsz mindent megteremteni, megváltoztatni, jobbá tenni - mert ott él a Varázslód, aki belülről vezet, és ereje van. Manapság a legtöbb ember nem tudja ezt a titkot. Megfeledkezik önmagáról. Ezért van a párkapcsolatainkban és az életünkben annyi karambol.

Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod - tudd, hogy a középpont nem bennük, hanem benned van! Így vagy megteremtve - az igazi vezetőd önmagad vagy. Bármilyen szerelmes vagy, gyenge, gyáva, odaadó, félős vagy jóindulatú: a sorsod kocsiját te vezeted. Senki nem ülhet a volán mögé, csak te! Még a legjobb párkapcsolatban sem adhatod át a kormányt, a legjobb kezekbe sem, mert az önelfelejtés akkor is veszélyes, ha mások nem élnek vissza vele. Ez nem önzés, hanem az életről és a lelkedről való tudás: minden és mindenki a saját tengelyén forog.

Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van - nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.

A szerelemnél hatalmasabb küzdelem nem létezik, éppen azért, mert a lehetetlent akarja: össze akarja hozni, egymásba akarja ölelni azt, ami mindig szétesik.

Az ítélet szétszed, a szeretet összerak. De ha ott hagyod, ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna.

A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz.

Isten spórolós. Még a trágyát is fölhasználja, hogy jó termésünk és finom kenyerünk legyen.

Az a szerencsénk, hogy az univerzális bölcsesség még a bukásainknak is értelmet ad, és a legnagyobb hibáinkat és őrült tévedéseinket is fölhasználja idővel a javunkra.

Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.

Sok öreg párban látom még csillogni az örök szerelem fényét. Kivillan a megszokás, az elfáradás, a sorsközösség hétköznapi homályából. Még mindig fogja a kezét. Még mindig rá tud pillantani úgy, mint szerelmes. Messziről néz már ez a tekintet - de ugyanaz.

Aki a szerelemben óvatos, lehet, hogy sohasem lesz igazán boldog.