Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán

magyar író, országgyűlési képviselő
1847. január 16. — 1910. május 28.

Szerző figyelése

Mikszáth Kálmán könyvei

A közvélemény olyan, mint a fodros vizeket járó hajó, ha valami hullámtól nagyot dől jobbra, okvetlenül mindjárt utána éppen olyan nagyot dől balra - míg végre eligazodik.

Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja.

Az emberek még a föld iránti szeretetben is perverzek. A medve az erdőt szereti, a zerge a sziklás hegyeket, a vadkacsa a tocsogókat, ereket, a daru, túzok a síkságot, de a tehetetlen ember nem elégszik meg valamely egyes részével vagy porcikájával a roppant testnek, minden az övé legyen s a saját önös érdekei és a kapzsiságon alapuló divatok szerint értékeli még ezt a legszentebb anyát is.

A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.

A gondolatok szemtelenek, és nem engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok innen!"

Milyen csodálatosan szövi az emberek életútját a gondviselés!

14

Ma már annyi mindenféle betegség van, hogy megbolondul az ember, ha rájok gondol.

A szerencséből se jó a nagy adag.

Megy az idő, forog a világ, kopik az ember.

A sors csodálatos kártyakeverő.

27

A szerelem hirtelen támad, mert az csoda, mennyei misztérium. De a hajlam lassan érik, akár a dinnye, melyet nem szabad idő előtt meglékelni, mert különben vége van.

A tükör nem hazug. De hazug a szem, mely a tükörbe tekint.

Jegyezd meg magadnak, hogy úgynevezett tapasztalatlan lányok nincsenek, csak ameddig nem szerelmesek. A róka is tud valamit, de a szerelmes leány többet tud.

A vizek mélye esetleg nyugodt. Alul a tenger semmit sem tud arról, hogy nehéz gályák járnak rajta vagy hogy fürge csónakosok evezőlapátja barázdákat vág a hátán.

A politikus műve csalhat, a művészé nem. A beszéd lehet hazug, az ecset soha.