Marcus Tullius Cicero

Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk.

Eljövendő bajokról nem tudni hasznosabb, mint ismerni őket.

Eszünk vezet rá, hogy életünk célja szerint való fenntartására másokkal szövetkezzünk. E szövetség a maga egészében az állam.

Bizony, ha az istenek gondját viselték volna az emberiségnek, akkor mindenkit jóvá kellett volna formálniuk, de ha ezt nem tették, akkor legalábbis törődniük kellett volna a jókkal.

Semmi sem ütközik ki oly látványosan, avagy marad oly szilárdan meg az emlékezetben, mint az elrontott dolgaink.

Bárcsak olyan könnyen megtalálhatnám az igazat, mint ahogy cáfolom a hamisat.

Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.

Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől űzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derűs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek.

A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.

A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.

Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.

Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

Nincs olyan erő, amit a pénz ne vehetne el.

A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.

Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségben is szeretjük.