Lőrincz L. László

Lőrincz L. László

írói álnevén Leslie L. Lawrence, magyar író és műfordító
1939. június 15. —

Szerző figyelése

Lőrincz L. László könyvei

Soha, semmilyen birodalom vagy királyság örökké meg nem áll a lábán, virágozzék is sokáig erőben és hatalomban. A birodalmak, államok és királyságok olyanok, mint az emberi lény: megszületnek, deli ifjú-, majd férfikorba lépnek, végül megöregszenek és meghalnak. Nincs tehát értelme uralomra törni más népek felett, mikor eme uralom úgyis csak átmeneti és bizonytalan, mint a futó felhők az égen.

Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk.

A háború csak akkor ér véget, ha már mindenki meghalt, aki részt vett benne.

Ha hülyékkel van összezárva az ember, meg kell szoknia, hogy úgy is viselkednek. A majmoktól sem veszi senki rossz néven, ha grimaszokat vágnak a látogatóra, vagy hozzávágják a sárgarépát az állatkertben!

A vándor útja véget ért, az út elfogyott. Az éhes nem eszik több ennivalót, a szomjas nem iszik több innivalót. A szem nem lát több fényt, a fül nem hall több hangot. A lélek megmérettetik, mint zöldség a piacon. Testem megtért a hosszú út után, csak nyugalomra vágyik. Ne zavarjátok meg a nyugalmát.

Valahogy úgy vagyok a csodákkal, mint John C. Lendvay, hajdani kriminalisztikatanárom az olcsó vendéglőkkel. Nemegyszer elmagyarázta, hogy amelyik csehó olcsó, és kiváló whiskyt mérnek benne, ott holtbiztos, hogy minden este kitör a verekedés.

Az ejtőernyősök legalább annyira babonásak, mint a tengerészek. Nincs köztük, aki legalább egy amulettet ne viselne a nyakában.

Egy művészt úgy is meg lehet ölni, ha tönkreteszik a karrierjét. Borzalmasabb, mint a fizikai megsemmisülés. Az csak jön, és azzal vége. De ha a karrier foszlik semmivé, és végig kell szenvednünk, hát az maga a pokol! Rosszabb a halálnál is.

Gyakran előfordul (...), hogy az ember sokáig vacillál a medence szélén, és reszketve gondol a pillanatra, amikor a jeges víz szurkálni kezdi a bőrét. Aztán amikor már nyakig ül benne, meglepődve tapasztalja, hogy a víz üdítő, kellemes, és egyáltalán nem is olyan hideg.

Ha elérkezett az igazság órája, fogadjuk kellő tisztelettel.

Mit számít, milyennek látjuk egymást! Az érzés a fontos. A szerelem: akarat. Szeretni akarsz, hát szeretsz: látni akarsz, hát olyannak látsz, amilyennek szeretnél. A tárgy csak alkalmazkodik.

A szerelem önmagáért létezik. Nem a szerelem tárgya a fontos, hanem maga a szerelem.

A történelem (...) egy nagy játékasztal. Mindenki játszik rajta, s csak később derül ki, hogy ki veszített és ki nyert.

Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.

Néha fizetnünk kell a tévedéseinkért.