Lilli Promet

Ha valakinek életében emlékművet állítanak, az annak a tanújele, hogy kételkednek: vajon az eljövendő nemzedékek is ugyanúgy fogják tisztelni a nagy férfiút?

Hitre szükség van. Mert azok, akik az igazságot keresik, mindig elesettebbek, mint azok, akik pusztán csak hisznek.

Némely szavunk olyan dagályos már, hogy el sem fér a szánkban. Minden édes! Még a keserűen virágzó rózsa is. A tudatlanság, az virágzik édesen, attól látjuk így leegyszerűsítve, fejük tetejére állítva a dolgokat.

Nincs kilátástalanabb, mint egy város, ahol egyetlen ablak sem világít. Ahol senki nem vár senkit.

Az emberek bűntudata különbözik egymástól. Egyik-másik képes volt egyetlen kézlegyintéssel emberek ezreit elveszejteni, más meg képtelen asszonyt simogatni ugyanazzal a kézzel, amelyikkel holttesteket szedett össze.

Ne higgye, hogy ha nemlétezőnek tekinti őket, egész életére megmenekül a szomorú dolgoktól.

Hisztériát előidézni - nem is oly nagy művészet. Jóval egyszerűbb, mint az emberben megőrizni az embert.

Valakinek muszáj pesszimistának lennie. Ha nem lettek volna pesszimisták, sokba került volna az optimizmus az emberiségnek.

Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.

Nem a mi hibánk, hogy nem tartozunk együvé. Az sem, hogy szerelmünk, mindennek ellenére, ma is él. S bár küzdöttünk ellene, erősebbnek bizonyult nálunk.

Az ember már sokszor attól is jóllakik, ha szavakkal etetik.

A köznapi hazugság és képmutatás közepette csak a könyörtelen igazság teheti jobbá az embert.

A világon semmi sem rejtélyes már: a dolgok pusztán csak ismétlődnek, s mindenre kimerítő magyarázat létezik.

Ha azt látod, hogy sokan megelőztek, gondolj arra: hányan vannak, akik még utol sem értek.

Ha mind elmegyünk, senki földje lesz a földünk, bárki magáénak mondhatja. A népnek ott kell maradnia a földjén. Csak akkor tarthatja magát népnek, csak akkor marad övé a föld. És csak akkor lesz hová visszatérniük azoknak, akik elmentek.