Kőrösi Zoltán

író, szerkesztő, tanár
1962. március 14. —

Szerző figyelése

Kőrösi Zoltán könyvei

Meglehet, nem az a boldogság, ha beteljesedtek a vágyak, hanem csupán az, ha már elmúltak belőled.

Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat.

Bölcsen mondja az írás, nincsen semmi az emberen kívül való, ami bemenvén ő belé, megfertőzhetné őt, hanem csak amik belőle jőnek ki, azok fertőzhetik meg az embert.

Nem arra van az ember kitalálva, hogy magával cipelje az emlékeit, kevés nagyobb adomány van, mint a felejtés.

Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait.

A hétköznapok nem arra vannak kitalálva, hogy az ember az üdvösségen vagy az évek értelmén gondolkodjék, még a papok is bevallják, hogy aki folyton felszegett fejjel jár, előbb-utóbb megbicsaklott lábbal gödörbe zuhan.

Ami veled megesett, megtörtént az már számtalanszor, s amire vágynál, hát megunták azt már sokan.

Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz.

229