Koncz Zsuzsa

magyar énekes
1946. március 7. —

Előadó figyelése

Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.

A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás:
van élelem bőségesen, s nincs vízkorlátozás.
A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés,
de esküszöm, csupán az első öt perc a nehéz.

Egyszer még egy gyertyafényes,
csendes este visszatérünk.
S mint a régi dallamokra,
álmainkra úgy emlékezünk.

A jövőt nem sejthetem,
A sors ezer rejtelem.
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok,
A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok.