|  | |
Lényem a szél fújja:
lapoz az Isten ujja,
minden betűm és pontom
boldogan beleborzong
az Ő lélegzetébe.
Így élek:
az alsó polcra téve. |
| | |
| |
|
|
|
A Semmiből Isten felé
tartok a föld porában.
Micsoda szédítő, vad út
örvényén jár a lábam! |
| | |
| |
Bárcsak kavics lehetnék, egyszerű,
tenger-csiszolta-vájta ősi mű,
olyan, akit a sodró Eredet
boldog, lázas örvénye felvetett,
s aki nem hagy magán hasadni rést,
némán is őrzi a megrendülést. |
| | |
| |
A szenvedés jobbá gyaluljon,
többé lenni: a vágy űz, nem hagy.
Üljön körül a mindenség is,
könyököljön reám egy csillag. |
| | |
| |
A gomb csak ingemről szakadt le,
de én, mindenről leszakadtam.
Anya! sorsom bűvös szövője!
Miért hagytál így egymagamban? |
| | |
| |
Az esztelen szeretet
még a hangyát is felnagyítja! |
| | |
| |
Hullok lefelé kerengve
népeken, tűzön-vízen át
vissza az ősi rendbe:
a cél felé, a por felé:
a lenti végtelenbe. |
| | |
| |
Te is csak általa vagy.
(...)
Az ő rejtelmes eszköze,
íróeszköze vagy.
(...)
A csillagok gyémánt-tengelye alatt
veled is húz a földre
egy rejtelmes, rövid vonalat. |
| | |
| |
| Évről-évre egyre jobban kifejtem magam ebből a végzetes földi gubancból. Fejlődöm? Igen! A mindent megoldó végkifejlet felé. |
| | |
| |
Ne felejtsd soha: vér csöpög
virradó tudatod fölött.
Anyád méhéből hull a vér,
földre csöpög a sorsodért. |
| | |
| |
Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra,
szárítkozni kiülsz az örök napra.
Leszárad rólad múló földi voltod.
Boldogságod száj nélkül is
a sirályoknak elsikoltod. |
| | |
| |
Nem nézhetek saját szemembe,
csak véges végtagjaim láthatom,
pedig közben a végtelen
keresztülsuhan arcomon. |
| | |
| |
Mondhatjátok, hogy nem vagyok.
Vagyok, csak létem láthatatlan:
méllyé vájódtam, mint a völgy,
behorpadtam, akár a katlan. |
| | |
| |
Tested édes gyümölcshúsában
lappang szíved, akár a konok almamag.
Kihámozhatlak héjadból, ruhádból:
magozhatatlan szíved magházban marad. |
| | |
| |
A fekete földben feketén
súlyos titokként fekszem én. |
| | |
| |
Szerző figyelése
Kedvenc
Öregedés
Előző oldal
Kövess minket
