József Attila

József Attila

magyar költő
1905. április 11. — 1937. december 3.

Szerző figyelése

József Attila könyvei

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

Mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok.

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Nincs igazság
mit értsz igazság alatt
nincs igazság még ez sem az.

Nem akarok dolgozni
nem fogok dolgozni
inkább meghalok
eddig sem dolgoztam eztán sem fogok.

Én nem bánom ha meg is döglök
annyira nem szeretem magam, hogy dolgozzak.

Csavarogni akarok
hozzám ne legyen jó senki mert megölöm.

Este volt s a nyári égről
Rohanó, tüzes vágyak estek belém,
Mikor a bőrünk össze-összeért,
Egész életemmel ott éltem én,
Azon a kicsi darabka helyen,
Ahol a bőrünk,
A bőrünk összeért.

Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.

A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.

Megőrized-e lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz?
Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:
gyomnyi fekete tűz.

Néha szigetek buknak föl fejünkben, madarak szállnak el
fölöttük, új, csodálatos növényzet magvait hullajtják rájuk
A gép arcából is csurog verejték, anyák szeméből könny,
rólunk a munka olajcsöppjei
Lassan így fordul tovább a világ.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.

A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög.