Joanne Kathleen Rowling

Mindenképp folytatni kell a küzdelmet, meg kell vívni az újabb és újabb csatákat, mert csak úgy lehet, ha nem is végképp legyőzni, de kordában tartani a gonoszt.

Botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot.

A szívem üstjét, jöjj, kavard,
míg tart e bűvös éj,
hisz mind tiéd, mi benne forr:
a vágy s a szenvedély.

A védekezésben (...) épp olyan rugalmasnak és leleményesnek kell lennetek, mint amilyen rugalmas és leleményes a sötét erő, amit legyűrni iparkodtok.

Talán azoknak való leginkább a hatalom, akik nem vágynak rá. Azoknak, akiket (...) a sors állít az élre, akik szükségből öltik fel a palástot, s aztán maguk is meglepődnek rajta, mennyire jól illik a vállukra.

Van, amikor muszáj messzebbre látnunk a saját biztonságunknál! Van, amikor muszáj a nagyobb jóra figyelni!

A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (...)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.

De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából.

A közöny és az elhanyagoltság gyakran több kárt okoz, mint a nyílt ellenszenv.

Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.

Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert?

A kíváncsiság nem bűn - mondta -, de a ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.

A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.

Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

Sötétség nélkül nem létezik a fény sem.