Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Joanne Harris

Joanne Harris

(81 idézet)

1964. július 3. —
angol írónő

Figyelés

Könyvek

A szenteste különleges. Utána már szertefoszlik a varázs, és beköszönt a lehangoltság.

Így van ez, valahányszor elmúlik egy rég várt esemény; s belejátszik talán a fáradtság is, a szorongás, az izgalom. (...) Ellentmondásos érzelmek hatják át: magány, hiányérzet, hitetlenség és valamilyen homályos meggyőződés, hogy ez így van jól.

Nincs mód kitérni a változás elől. Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton. Még a dagályig sem tart ki: szétmállasztja a nap, és reggelre jóformán nyoma sem marad.

A halál legyen ünnepélyes (...). Mint egy születésnap. Ha eljön az időm, úgy szeretnék felszállni a magasba, mint egy rakéta, és aztán csillagfelhőbe burkolva visszahullani, hogy halljam, amint az emberek ámuldozva felmorajlanak: hűűű...

Az utazás egyik előnye, hogy egy idő múltán felismerjük: akárhová menjünk is, az emberek olyan nagyon nem különböznek egymástól.

Fura; mindig azt képzeljük, az ember ágyban hal meg, szerettei körében. Ehelyett inkább úgy történik, hogy az utolsó, felzaklató találkozás, a hirtelen rádöbbenés, a lassított mozgású rettenet ingaként együtt leng a mögöttünk felkelő nappal, bármennyire igyekszünk is, hogy lehagyjuk őket.

A jövendölés arra való, hogy beavassuk magunkat abba, amit már úgyis tudunk. Abba, amitől félünk. Démonok nincsenek, csak archetípusok, amelyek közösek minden civilizációban. A félelem a veszteségtől - a Halál. A félelem a hontalanságtól - a Torony. A félelem a múlékonyságtól - a Szekér.

A főzésben (...) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.

Tudom én: a gyerekek születésüknél fogva vadak. Egy kis gyengédség, felszíni engedelmesség - ez a legtöbb, amit remélhetek. A látszat alatt megmarad a vadság; keményen, ellenségesen, idegenül.

Feledkezz meg magadról, ha képes vagy rá (...). Felejtsd el, ki vagy - ameddig csak kibírod. De egy szép napon, lányom, utolér az igazság. Én tudom.

Milyen gyáva is az ördög! Nem akarja megmutatni az igazi arcát. Nincs egyetlen, tömör lényege - millió darabkára esik szét, s így furakodik be a vérbe, a lélekbe.

A régi szokások nagyon makacsak, és ha az ember egyszer annak szentelte magát, hogy teljesítse mások kívánságait, az inger mindig megmarad.

Hatévesen a gyerek olyan finomságokat is észrevesz, amelyek egy évvel később már felidézhetetlenek. A papírmasé, a cukormáz, a plasztik mögött ő még látja a valódi boszorkányt, az igazi varázslatot.

A statisztikánál sosem lehet tudni: a betegségekhez hasonlóan némelyik évekig bujkál, mielőtt lecsapna, mások úgy rontanak ránk, mint egy felbőszült vízibivaly.

Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (...) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba vagy.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ