|
Kategóriák
|
 | Jean de La Bruyérefrancia esszéíró, moralista
1645. augusztus 16. — 1696. május 10. |  Szerző figyelése | |
|  | | | Némelyeknek az a dicsőségük vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak. | | | | | | |
| | | Akinek nincs sem magasztalója, sem ármánykodó támogatója; aki nem tartozik semmiféle testülethez, hanem egyedül van és érdemein kívül nincs más ajánló levele, annak de keservesen kell kínlódnia, hogy utat törjön magának az ismeretlenségből és eljusson egy kegyben levő, önhitt tökfilkó színvonalára! | | | | | | | Két módja van annak, hogy magasabb méltóságokba kerüljünk, az, amit egyenes útnak, vagy kitaposott útnak nevezünk, és a kerülő út, vagy görbe út. Emez a rövidebb. | | | | | | | A férfiak jobban filozofálnak az emberi szívről, de a nők jobban olvasnak benne. | | | | | | | Kétféleképpen lehet emelkedni ezen a világon: vagy szorgalommal, vagy a mások butasága révén. | | | | | | | A férfiak az okai, hogy a nők nem szeretik egymást. | | | | | | | Az emberek cselekedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét, s az önzetlenség teszi tökéletessé. | | | | | | | Vannak olyan helyzetek az életben, amelyekben az igazmondás és az egyszerűség a legjobb furfang a világon. | | | | | | | Annyira megbízható és oly` szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnnek is barátaink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké. | | | | | | | A derék ember az, aki se nem szent, se nem álszent, s aki megelégszik azzal, hogy csak erényes. | | | | | | | A legtöbb ember számára csak egyetlen igazi csapás van: az, ha érzi, hogy hibát követett el, és van mit szemére vetnie magamagának. | | | | | | | Az unatkozást a lustaság hozta világra; nagy része van abban, hogy az emberek az élvezeteket, a szerencsejátékot és a társaságot hajhásszák. Aki szereti a munkát, beéri önnönmagával. | | | | | | | Nincs, amit az emberek jobban szeretnek megőrizni, s amit kevésbé kímélnek, mint tulajdon életüket. | | | | | | | Ha nyomorúságos az életünk, nehéz elviselni; ha boldog, szörnyű elveszteni: a kettő egyre megy. | | | | | | | Ne háborodjunk fel az embereken, amikor azt látjuk, hogy kemény szívűek, hálátlanok, igazságtalanok, dölyfösek, és csak önnönmagukat szeretik, másokkal pedig nem törődnek: ilyenek, ez a természetük. Felháborodni ezen, az olyan, mintha nem bírnánk elviselni, hogy a kő leesik, vagy a láng felfelé tör. | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Nézőpont
Kövess minket