Főoldal » Szerzők » Hans Christian Andersen
Kategóriák

Hans Christian Andersen

dán költő és meseíró
1805. április 2. — 1875. augusztus 4.

Szerző figyelése
Idő   Kedvenc
Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha.
12
A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert.
18
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
22
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
23
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
31
Utazni csupa gyönyörűség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok.
24
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
30
Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
57
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
37
Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.
8
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
12
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
48
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
61
Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.
42
Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?
86

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak




Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum