|  | |
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen?
- Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe. |
| | |
| |
|
|
|
| Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. |
| | |
| |
| A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert. |
| | |
| |
| Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki! |
| | |
| |
| Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy! |
| | |
| |
| Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket. |
| | |
| |
Utazni csupa gyönyörűség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok. |
| | |
| |
| A hétköznapi életben is vannak tragédiák. |
| | |
| |
| Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. |
| | |
| |
| Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség. |
| | |
| |
| Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább. |
| | |
| |
| Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság. |
| | |
| |
| Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is! |
| | |
| |
| A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében. |
| | |
| |
| Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik. |
| | |
| |
Szerző figyelése
Kedvenc
Igaz szerelem
Kövess minket
