Főoldal » Szerzők » Hans Christian Andersen
Kategóriák

Hans Christian Andersen

dán költő és meseíró
1805. április 2. — 1875. augusztus 4.

Szerző figyelése
Idő   Kedvenc
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen?
- Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.
52
Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha.
23
A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert.
22
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
29
Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!
25
Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.
36
Utazni csupa gyönyörűség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok.
30
A hétköznapi életben is vannak tragédiák.
34
Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.
62
Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.
39
Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.
9
Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.
13
Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
54
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.
68
Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.
52

1 2 Következő oldal

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak




Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum