|
Kategóriák
|
 | Hans Christian Andersendán költő és meseíró
1805. április 2. — 1875. augusztus 4. |  Szerző figyelése | |
|  | | | Felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel és nem hal meg soha. | | | | | | |
| | | A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert. | | | | | | | Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki! | | | | | | | Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy! | | | | | | | Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket. | | | | | | Utazni csupa gyönyörűség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk.
Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok. | | | | | | | A hétköznapi életben is vannak tragédiák. | | | | | | | Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. | | | | | | | Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség. | | | | | | | Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább. | | | | | | | Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság. | | | | | | | Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is! | | | | | | | A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében. | | | | | | | Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik. | | | | | | Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy? | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Zene