Gyilkos elmék

amerikai-kanadai krimisorozat

Film figyelése

Könnyebb erős gyermeket nevelni, mint helyrehozni egy megtört embert.

Akárcsak a tiszta hold, úgy tűnt elénk boldog éjszakán
a lágy testű és karcsú, nyúlánk termetű leány.
Szemének tüzével bárkit ádáz bilincsbe ver,
rubinttal vetekszik édes orcája pírja lám:
rettegj a kígyóktól, mik örvénylenek a haján!

Könnyen hozzászoksz, hogy az légy, akinek mások látnak.

Van, amire nincs szó. Van, hogy nem foglalható össze egy idézetben a tanulság. Van, hogy mindent helyesen teszünk, és pont úgy, ahogyan kell, mégis kudarcnak érezzük.

Amikor a kapcsolatok elmélyülnek, akkor jönnek a gondok. Te csak adsz és kompromisszumokat kötsz, az emberek megváltoznak... aztán valaki elmegy, és te pedig magadra maradsz. Én nem akarom ezt. Nem akarok egyedül maradni.

Néha az őrületben is van értelem.

A könnyeknek szentségük van. A könnyek nem a gyöngeség jelei, hanem az erőé. Választékosabban beszélnek, mint tízezer nyelv. Az elsöprő fájdalom, a mély bűnbánat és a kimondhatatlan szeretet hírnökei.

Az emberek a nagyobb hazugságokat jobban elhiszik, mint a kicsiket. És ha elég gyakran ismételjük őket, az emberek előbb-utóbb hinni fognak bennük.

Nem baj, ha néha kiborulsz. Ebből látszik, hogy emberből vagy.

Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk.

Egy egészséges ember nem kínoz másokat. Általában a megkínzottakból lesznek a kínzók.

Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.

Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket.

A tragédiának nincs szüksége vérre és halálra. Elég, ha mindent átitat az az eluraló szomorúság, miben a tragédia kedvét leli.

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.